MILYEN NÉP A MAGYAR?
PANNONICA KIADÓ
A kötetet válogatta, szerkesztette és az előszót írta
HOVANYECZ LÁSZLÓ
E kötet szövegét a 168 Óra című hetilap által szervezett internetes vita
anyagából válogattuk.
Köszönet a 168 Órának kollegialitásáért, a publikáláshoz való önzetlen
hozzájárulásáért
Hungarian edition © Pannonica Kiadó, 2002
ISBN 963 9252 43 3
ISSN 1585-6380
Felelős kiadó a Pannonica Kiadó igazgatója
Felelős szerkesztő: Jávor Éva
Tördelés: Typo D'Apo Bt.
Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft.
Felelős vezető: Vadász József
Előszó
Nemzetkarakterológia mindig volt a világon. Máig haragszunk az 1147-ben
Magyarországon járt Freisingi Ottó német püspökre. Az utókor – benne az
önsajnálatra hajlamos magyarság – tőle vette azt a legendát, amely szerint a
955-ös augsburgi csatából mindössze hét magyar menekült meg, s őket is
megvakítva küldte haza a győztes német császár, az itthon maradottak
elborzasztására. Ez az Ottó híresztelte azt, hogy annyira félünk
fejedelmeinktől, hogy őket nemcsak nyílt ellentmondásokkal felizgatni, hanem még
titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanánk. Freisingi Ottó erősen elfogult
volt velünk szemben. Hiszen testvérét, a Jasomirgott (Isten engem úgy segéljen)
gúnynevű Henrik őrgrófot éppen az előző évben páholta el igen alaposan II. Géza
királyunk.
A Freisingi Ottóéhoz hasonló elfogultságok azután végigkísérték történelmünket.
Voltak időszakok, amikor bátor és szabadságszeretőnek látta népünket a világ.
Ekkoriban a törökök és a Habsburgok ellen vívtuk harcainkat. Azután fordult a
kocka. Egyszeriben zsarnokok lettünk. Igaz, ekkor már a mi nemzetiségeink
akartak tőlünk szabadulni.
Ám a magyarok ostorozásának nincs nagyobb mestere saját magunknál. Sok
évszázados az irodalma széthúzásaink történetének. Himnuszunk – állítólag – a
legpesszimistább a maga műfajában a világon.
A nemzeti önvizsgálat a múlt évszázad első felében érte el csúcspontját. – Kik
vagyunk? Milyenek vagyunk? – hangzott el a kérdés milliószor Trianon után. És
ugyanazok is sokszor sokféleképp válaszoltak. Szabó Dezső például 1919 után a
"magyar balekről" írt, azután Toldi Miklósban látta megtestesülni a magyar
erényeket, míg a harmincas évek végén a "magyar nihilizmust" tekintette a
legfőbb veszélynek. 1937-ben az elsősorban a József Attila neve által fémjelzett
Szép Szó című folyóirat jelentetett meg egy baloldali-liberális beállítottságú
kötetet "Mi a magyar most?" címmel. Két esztendővel később Szekfű Gyula
szerkesztésében adták ki a konzervatív szellemiségű "Mi a magyar?" című
tanulmánykötetet. A címükben feltett kérdésre egyik sem adott igazán érvényes
választ, ám mindkettő máig tanulságos olvasmány
Olyasfajta műről, amilyet az olvasó most tart a kezében, nem tudunk. A 168 Óra
igen dicséretes vállalkozása nyomán született az az ötlet, hogy az eredetileg az
angolok által kiadott Miért nem bírják a magyarokat? című könyv mintegy
ikerköteteként jellegzetes magyar vélekedéseket is közöljön a Pannonica Kiadó.
Bár csak "internetképes" honfitársaink mondhatták el a véleményüket a folyóirat
által szervezett vitában, az valószínűleg kellőképpen reprezentatív. Bizonyára
nagyon sokak sérelmezik, hogy a "nagyvilág" számára még mindig csak a puszta, a
gulasch népe vagyunk, hogy tziganok vagyunk, hogy a legismertebb magyar máig
Puskás Öcsi. De vajon baj-e ez? Baj-e, hogy némelyek azt tapasztalják, hogy
külföldön baleknek tartanak bennünket, mások meg – épp ellenkezőleg – azt, hogy
nagyon is ügyeskedőnek látnak. Valószínűleg még az sem baj, hogy 1956
megítélésében is oly végletesek a vélemények. Tegyük a kezünket a szívünkre:
1848-cal és 1849-cel kapcsolatban mennyivel jobb a helyzet? Amint látjuk,
Kossuth és Széchenyi máig nem békült össze. Petőfiről nem is beszélve.
E művecske szerzői "egyszerű újságolvasók", nem tudós művelői a
nemzetkarakterológiának. A szerkesztőnek azonban, aki a majd 700 hozzászólásból
választotta ki az itt olvashatókat, az a benyomása, hogy közös munkájuk nem
kevésbé rangos, mint ama tudós szerzőké, akiket szóba hozott.
Hovanyecz László
Puszta, gulasch, tzigan, Puskás?
Na végre valami, amit első kézből tudok. Laktam egypár országban életem során,
és jó néhány tucatban utaztam. Az emberek nagy része a világban szinte semmit
vagy nagyon minimálisat ha tud Magyarországról, és még annál is kevesebbet a
magyarokról. A leghíresebb magyar, akit nekem említettek, kb. ilyen sorrend:
Puskás (focista), Bartók, Liszt, és evvel általában még a műveltebb emberek
tudása is kifutott. A környező országok népei akik többet tudnak rólunk. Ez
utóbbiak nagy része – ha csak nincs kapcsolatban valami módon hazánkkal – nem
igazán tartja azt nagyra. A "magyarszko cigányszko" beszólást már többször volt
szerencsém hallani, és nemegyszer mint kívülálló. Szóval hogy a világ mit gondol
rólunk? Keveset, szinte semmit. És az a kevés, aki személyes tapasztalatokkal
rendelkezik is megoszlik a magyar ételek dicséretében vagy a taxisok, hotelok,
éttermek szidásában. A világban az a néhány millió turista, akik minket
látogatnak, elenyésző számnak számít. Egy biztos, soha senki nem veszi a
fáradságot hogy önmagukat hozzánk hasonlítsa. Egy "jó" magyar szokás, hogy mi
mindenkihez hasonlítgassuk magunkat, és persze mi mindenkinél mindenben jobbak
vagyunk. Ha ezt a hatalmas magyar büszkeséget sikerülne a népnek kinőnie,
esetleg még esélye is lenne, hogy világszínvonalon tündököljön, és nem csak
nekünk magyaroknak a kis elménkben. Ja hogy a büszkeségnek még pártja is van? Ki
találja ki a nevét?
dcat
Azok az amerikaiak, akik együtt dolgoztak kis hazánk szülötteivel, nem hiszik,
hogy hónunk alatt hegedűvel, orrunkban karikával szaladgáló náció volnánk.
Sajnos a múlt miatt hazánkat elhagyni kényszerült sok tehetséges ember. Ezek sok
jót tettek a befogadó országok átlagpolgáraiban. Bárha a tehetségüket otthon
gyümölcsöztették volna.
pali
Még jó egy évvel ezelőtt, amikor először látogattam el erre a fórumra,
elhatároztam, hogy Bécsben egy kis közvélemény-kutatást tartok. Úgy terveztem,
hogy a villamoson, metróban egyszerűen megkérdezem az embereket, hogy mit tudnak
Magyarországról. Azt hiszem kitaláltátok, hogy nem jött össze ez a dolog, mert
nem mertem csak úgy leszólítani az embereket. Így maradt a legkézenfekvőbb
megoldás, az ismerőseimet kérdeztem meg. Ha jói emlékszem, az volt a kérdésem,
hogy ki a miniszterelnök, ki az államfő, és hogy mit hallott utoljára
Magyarországról. Nagyon lehangoló volt az eredmény! Talán 10 ember közül 2
tudott egy kérdésre válaszolni. Már nem emléxem pontosan, hogy miket
válaszoltak, csak a széttárt karokra emlékszem és a szégyenkező pillantásokra.
Nem sok. Az osztrákok lelkének fenekén valahol még az egzotikus különlegesség
meg a tschikósch-gulásch nosztalgia keveredik. Egyet azonban biztosan tudok,
sokkal jobban kedvelik a magyarok dialektusát, mint a csehekét vagy szlovákokét.
K.u.K. (Kádár und Kreisky...)
ti-is
Épp múltkorában írtam erről egy kisebb tanulmányszerűséget franciául, úgyhogy
köszönöm a témát. Érdemes elolvasni Paul Lendvai könyvének utolsó fejezetét
("Mindenki magyar..."), de hozzá kell tenni, hogy sajnos egyre inkább nem az a
kép él rólunk. A legmeghatározóbb még mindig a gulyás-puszta-Puskás
szentháromsága, esetleg az idősebbek még tudnak Imrénádzs-ról, de inkább egy
kedves kis balkáni nép vagyunk – főleg a Legnyugatabb-Európa szemében –, mintsem
az, amit mi gondolunk magunkról. Nyelvünk és származásunk miatt persze
valamiféle egzotikum leng körül bennünket, de ezek is csak olyan tévedéseken
alapuló cuccosok. Egy osztrák emberrel beszéltem a nyáron, aki azt mondta, hogy
egy átlag osztráknak a hétköznapokon a magyar annyit jelent, hogy ők lopják a
kocsikat. Semmi Teller Ede, semmi Bartók, semmi Rubik-kocka, semmi golyóstoll,
semmi finn-magyar rokonság... egyszerűen az autólopkodás. Egy finn még ennyit
sem tudott, egy fiatal gyerek volt, így infói rólunk csak annyi volt: hogy
háború Szerbiával, és jó idő van nálunk... Ismeretlenek vagyunk. Szeretnek, de
nem ismernek minket. Legendák, anekdoták határozzák meg a képünket, meg a mai
tények, az, hogy tegnap az 5-ös buszon a német turista angolul, olaszul, majd
németül akarta megtudni, hogy hol lehet jegyet kapni, a buszsofőr meg csak azt
mondta "Écsed má meg, hogy a Deákon, a zaluljáróba, ott, bazmeg..." Meg
meghatározó, hogy milliókba kerülhet nálunk egy kóla, hogy nem tudunk nyelveket,
hogy az utcáink piszkosak, ezeket tudják...
laetitiacasta
Hát igen, ismerem ezeket a dolgokat, amiket írtatok, és meg is felelnek
nagyjábúl a valóságnak. Most már nincsenek illúzióim, de mikor először
szembesültem (kb. néhány évtizede) azzal, hogy csak mi képzeljük magunkról, hogy
nagyok vagyunk meg ismertek, hát az meglepő volt; beszéltem én már olyan
belgákkal (is), akik nem tudták megmondani, hogy egyáltalán van-e ilyen ország
Európa közepén. Angliában meg tényleg, ha nem képzett, művelt emberekkel
beszélsz, akkor csak a Puskás, Hidegkuti asszociáció működik (nagy pofon volt az
a 6:3). Nem is folytatom, ebből csak annyi egy kicsit új, amit Ti-is mesélt,
hogy az osztrákokat sem izgatja fel a keleti szomszéd tartalmilag, bár magam is
tapasztaltam. Mert azért azt tudják, hogy a fogorvos, meg a kaja, pia az
olcsóbb. Szerintem nem is érdemes feszegetni ezt a témát, mármint azt, hogy
hogyan látnak bennünket kívülről. Kb. úgy, ahogy mi a bengáliakat ismerjük. Van
viszont a témának egy másik vetülete: hogyan látjuk mi magunkat?
smirgli
Van egy kollégám, akiről messziről se lehetne ilyesmit feltételezni, mert olyan
50-es, tehát akkor még nagyon kisgyerek lehetett, szóval ő hibátlanul elsorolja
(kérés nélkül) az Aranycsapatot. Egyébként Ausztriában van egy kifejezés:
"Tschusch". Ezt többnyire az olyan külföldiekre használják, mint a törökök vagy
arabok. De a magyarok nem tartoznak ebbe a kategóriába. Valószínűleg az
Osztrák-Magyar Monarchia az oka. Szóval nem vagyunk egészen az alsó fokon a
ranglétrán náluk. És ami még nagyon meglepő számomra, hogy nagyon sok
"bennszülött", mikor szóba kerül Magyarország, fel tud mutatni legalább egy
felmenőt, aki magyar...
ti-is
Azért emlékeztek még arra, amikor a labancok a bécsi nagyáruházuk falára kurták
nagy betűkkel: MAGYAR NE LOPJ! De jártam Zürichben is többször. Több áruházban
magyarul van kiírva, hogy lopás esetén a rendőrséget értesítik. Svájcban volt
étterem, amikor meghallották, hogy magyarul beszélünk, nagyon kedvesek maradtak,
de az ételek árát előre kérték. Viszont Madridban amikor megtudták, hogy
magyarok vagyunk, a kisvendéglő tulajdonosa egy üveg bort hozott nekünk
ajándékba, és lelkendezve dicsőítette Puskás Öcsit. 56 októberében sokan tudtak
rólunk, sokan tudták, hogy megpróbáljuk fegyverrel megvédeni, visszaszerezni a
szabadságunkat. Németéknél inkább ungarische gulás jelentett minket. Sógorék és
fritzék szívesen jöttek át nyaralni a Balatonhoz, mert nekik ez gyakorlatilag
ingyen volt. Arab országokból szerettek idejárni tanulni. Az oktatásunk
egyrészről nem volt túl alacsony színvonalú, másrészről megfizethető volt
külföldi diákok számára is. A 6:3 kapcsán a legendásan focibuzi angolok is
emlékeznek még ránk. Akik sportrajongók, azok azért ismerik legalább azt, hogy
van egy ilyen nevű ország valahol a Balkán felé. Hiszen a vízilabdázóink
világklasszisok, Egerszegit, Kovács Ágit, a kézis lányainkat, legendás
kajakosainkat-kenusainkat azért ismerik. Kevesebben tudják, hogy Teller Ede
magyar. Lugosi Béláról is a Drakula jut inkább az eszükbe és nem a szülőhazája.
Magyarország azok számára bír jelentőséggel akik itt élnek, akik itt születtek,
illetve a környező országoknak. Kár áltatni magunkat, általában tojnak ránk.
Hogy jogosan vagy érdemtelenül az egy teljesen más téma. Arról könyvet írni,
hogy milyenek a magyarok, roppant nagy marhaság. Mert ilyenek meg olyanok
egyrészről. Másrészről alig hiszem, hogy mondjuk Bristolban azért állnak sorba
az emberek a könyvesbolt előtt, hogy végre kezükbe kaphassák a rólunk írt
könyvet. Kik veszik a könyvet? Magyarok. De akkor minek írni, hiszen mi tudjuk.
Tudjuk egyáltalán?
Rózsa Misi
Eltekintve attól, hogy még mindig pushkasch, legtöbbször olyan, mint amilyennel
éppen találkoznak. Túlélő fajta, egyszál magában. De ha már ketten vannak,
hajjaj...
Jóakarat
A külföldi kollégáim közül néhány járt már Magyarországon, ezek azonnal
megemlítették, hogy Budapest milyen gyönyörű, a magyarokról viszont nem
nyilatkoztak. A korábbi takarítónő, a Therese, minden évben 3 hetet töltött a
Balatonnál, és nagyon tetszett neki. A Magyarországon még nem járt kollégák
persze nem tudtak semmilyen értelemben megnyilatkozni, és nem is látszott, hogy
érdekelné őket. Tudják, hogy van Magyarország, és magyarok lakják, de nem
strapálják magukat, hogy jelentős eltéréseket próbáljanak felfedezni mondjuk a
magyarok meg a jugoszlávok között. Ez mind afféle volt kommunista blokkbeli
népség. Az ilyeneket pedig inkább negatívabb érzelmi töltéssel kezelik, akár
magyar, akár jugoszláv, akár albán, satöbbi. Most pedig megyek főzök egy
gulyáslevest.
katicabogár
Szerintem szállj be a kolbásztöltésbe. Az is magyaros, igaz az OV már rábukott.
Magyar paprikát még az USA-ban is lehet kapni – Budapest néven fut. Egyéb magyar
teméket nem találtam. A gulyás az jó!! Javasoljuk az országimázsnak. Én még nem
jártam olyan fejlett országban, ahol legalább ezt ne ismerték volna. Álmodom –
az most kötelező –, egy nagy puszta közepén fő a gulyás a bográcsban, körülötte
téblábol a csipetcsapat bőgatyában, igazán – szép kép, Kövér azzal a szép
bajszával, Ádernak még a búsulást sem kell imitálnia, gyönyörű... Demszki biztos
ezért tiltotta be az óriásplakátot.
Tanítóbácsi
Sok hozzászólást végigolvastam, és sokan vannak azon a véleményen, hogy a
külföldiek általában semmit sem tudnak Magyarországról, max. a gulascht.
Egyetértek ezzel, és éppen ezért helyeslem az OiK törekvéseit, hogy pozitív
propagandával terítse tele a világot Mo.-ról, a magyarokról. És éppen ezért
elítélem azokat a publicistákat, akik valótlanul(!) keltik Mo. rosszhírét a
határokon túl, csak azért, mert nem tudják elviselni, hogy ellenzékbe szorultak.
Ezzel nyilván nem az a baj, hogy Günter(nek), aki kazánfűtő Bonnban, esetleg
negatív véleménye alakul ki, hanem az, hogy esetleg magas, döntési pozícióban
levő emberek véleménye negatív Mo.-ról. És külföldi lapokba ilyeneket irkálni
igenis egyenlő a saját fészekbe piszkítással, csak az tesz ilyent, aki nem érzi
otthonának az országot, ergo "szellemi homeless"!
lionheart
Én inkább azt veszem ki az eddigiekből, hogy keveset tudnak vagy dezinformáltak.
Egyetértek veled, hogy jó hírét keltsék az országnak, de ez igen korlátozott,
tekintve hogy nem tudunk magunkból nagyobbat csinálni, mint amekkorák vagyunk.
Az OiK-tal meg csak az a baj, hogy nem külföldre dolgozik, hanem belföldi
politikai propagandát folytat.
s.p.a.
De jó topic: A magyar nagy bajuszú, mindég lovon ül, pálinkát iszik meg gulyást
eszik, és cifrákat káromkodik. Ez utóbbit, amikor ilyen hülyeségeket
hall-lát-olvas. Milyen nép a román? Vagy a szerb? Vagy a tót? Vagy az orosz?
Egyáltalán, milyen lehet egy nép? Mik az ismérvei? Mondjuk, hogy milyen nyelven
beszél. Hát a magyar magyarul. Többnyire csak... Mer oroszul má elfelelytett,
magyarul se igen tud, főleg nem hejesen... Aztán még milyen? Hát fehér... Fehér?
Mer már az angol, a francia is sárga, barna, fekete, bármilyen... lassan a mi
szemünk is elferdül, már nekünk is van sötét (bőrű) játékosunk a
válogatottban... Szorgalmas nép a magyar. Milyen? Ja, hát sokat dolgozik,
második gazdaság, meg túlóra... Ez sem áll. Fülemben hallom... "...egy
becsületes magyar ember..." tényleg, becsületes a magyar... illetve becsületes
magyar... nem, ez sem jó. Vendégszerető nép a magyar... igen, szereti a vendéget
– megkopasztani... Tényleg, mit lehet erre írni? Milyenek vagyunk? Te meg én?
Mi? Egyáltalán: magyar vagyok? Kaphatok magyar igazolványt? És ha nem? Akkor nem
vagyok az? Vagy ha igen, akkor az vagyok? És ki mondja meg, hogy az vagyok-e?
Vagy hogy kaphatok-e? A Pistabá? Ez a nép hülye, megérdemli sorsát... hallhattam
lépten-nyomon 94-ben. Ez a nép hülye? Ez megérdemli a sorsát? Más nép bezzeg nem
hülye? Más nép nem érdemli meg a sorsát? A magyar egy nagyon európai nép –
hallom. Ki mondja ezt? A románok? Frászt... Az EU-pógár? Na, asse... A magyar
mondja. Magáról. Szerényen... A magyar szerény nép. Szerény képességű? Ilyet még
szóviccnek se, mert... Szóval meg vagyok lőve. Nem tudom, milyen nép a magyar.
Most vagy azért nem, mert ostoba vagyok, vagy ezért, mert a kérdés ostoba...
libi-komcsi
Szerencsémre közvetlen környezetemben 19 nemzet van képviselve. Magyar,
amerikai, kanadai, mexikói, argentin, kolumbiai, finn, dán, ír, spanyol,
francia, görög, török, kínai, japán, indiai, jugoszláviai, aki montenegróinak
vallja magát és egy grúz, aki orosznak vallja magát, ...fenét, egy kimaradt...
de reggel még megvolt a 19. Sokszor jövünk össze egy-egy partyra és dumálunk,
hallunk a másik hazájáról. Vannak otthonról hozott könyveim Magyarországról,
Pestről. Használom is őket, és szeretnék valami hülye, magyar, genetikusan
determinált kirakatmánia-rögeszmémnek engedve villogni. Részben sikerül, de tény
ami tény, az egyetlen "nagy" magyar találmány a gulyás. Lehetne pedig
Philipsünk, KLM-ünk, Cyba-Geigynk, legónk stb. stb. csak, hogy a kis nemzeteket
hozzam fel példának.
cOLOMBUS
Nyugaton rengetegen azt sem tudják, hogy hol van Magyarország. Portugál
egyetemisták (!!!) nem hallottak soha Budapestről. Az EU-állampolgárok számára
Európa határa=EU határa, ami attól keletre van, az nem is létezik. (Hacsak nem
Ázsia, mert az meg egzotikus.) A nyugatiak egy kisebb része járt már itt, vagy
ismer valakit, aki járt itt, nekik általában jó véleménye van az országról, a
szépsége elfeledteti a turisták megkopasztását, a használhatatlan
tömegközlekedést és egyéb kellemetlenségeket (végül is ilyesmivel pl. Rómában is
lehet találkozni). Magáról a népről szerintem semmit sem tudnak, azonkívül hogy
Puskás meg Bartók. Nekem viszont lenne egy másik kérdésem: mitől vagyunk mi
európaiak? Mivel érvelhetünk mi az EU-nak? – van valakinek ötlete?
Manci
A gulyást (hogy az isten verné meg azt a löttyöt) ismerik még a marhahúst nem
zabáló indiaiak is. De mást nem ismernek. Nem én nem ismerem, hanem a külföldiek
nem ismerik, mint magyar sikerterméket. A bűvös kocka remek példa. Tekertem
eleget. Ismerem. Felcsigázott a bűvös kockád, és ma megkérdeztem 4 amerikait, 1
lengyelt, 1 finnt, 1 kolumbiait, 1 indiait meg 3 kínai studentet. A jó hírem
számodra az, hogy mind ismerték. A lengyel tudta egyedül, hogy magyar a kocka.
Az összes többi biztos benne, hogy ázsiai játék. Az egyik szerint már a
középkorban ismerték. No comment, köszönd az IZÉIMPEX-nek. Most bizonyíthatom,
hogy magyar, de még nincs ötletem, hogy hogyan. Majd megnézem a neten. De azt a
qrva gulyást mindegyik ismeri! OK, van még egy javaslatom, ha elfogadod. Hagyjuk
a témát a fenébe, mert kezd infantilissé válni a vitánk (magamat is beleértve) a
gulyás körül. A másik dolog, hogy Amerika protestáns ez igaz, de a protestáns
Jézuska sincs a költségvetésbe beleépítve. Az amerikai ateista hangoskodásom
miatt ne aggódj. A környezetem már kénytelen volt megszokni. Szerencsére a
laborban ateistákkal vagyok körülvéve. De ez más történet. Üdv... a barom
cOLOMBUS. Ui.: Ha most rákezditek, hogy miért löttyöztem le a gulyást, akkor
menjetek a fenébe.
cOLOMBUS
Szépek vagy rútak, okosak vagy oktondiak, hűek vagy hűtelenek vagyunk?
A kérdés nem normális! A magyar nép milyen? Hát milyen egy ország vagy népe?
Hogy lehet erre válaszolni? Milyen? Kék! Hol meg zöld! Fanyalgós! Hol meg
humoros! És így tovább... A milyenre nem lehet válaszolni Puskás Öcsivel meg
gulyással... A kutyát sem érdekli a készülő könyv! A nagy büdös francot érdekli
a nagyobb és kisebb, nálunktól kb. 500 km-re messzebb levő országokat, hogy
"milyen nép a magyar". Tudod kit érdekel? Itt a helyben levő egypár agyonlihegő,
másokat kirekesztőket. De ezt nem érdek nélkül teszik ám! Ha belelihegünk olyat,
hogy erre kell egy külön Központ, amit úgy hívnak hogy Országimázs (mert innen
felőliektől fúj a szél!), akkor arra ugye kell egynéhány közpénzecske, amivel
elörülget a happy end, és elhajózgat vele az ezüsthajó korlátolt. Na most ezzel
semmiféle "hírünket" nem tudjuk az ilyen H betűkkel meg jópofa szövegekkel
iderándítani senki emberfiát, mert azóta se jöttek ide 4,2 Mrd Ft költve rájuk,
holott már a hatásnak az eltelt idő függvényében valamirevaló túrónak kellene
látszani valahol. Tényleg! De nagy kuss van erről a dologról! Hol és mit
csinálnak most abból a regiment lóvéból??? Biztos jó távol elhajózva vannak,
valahol most télidő közeledtével Honduras környékén fut a vitorlásuk (ennyiből
megtehetik!) meg a H betű, mert az égegyadta világon semmit nem lehet hallani
róluk. Na mindegy! De az egésznek ez a veleje! Amivel viszont lehetne
öregbíteni, vagy legalábbis a köztudatba jólesően rágondolva "beágyazni" ezt az
országot, az az lenne, ha normális életvitelt biztosítva, normális
tisztességesebb) vezetés mellett lenne valamilyenfajta kormány aki tényleg a
jólétet biztosíthatná ebben az országban. Akkor nyilván és természetszerűleg a
gazdaság, a megélhetés, a kultúra, az emberek jövőbe vetett hite, ezáltal
kedélyállapota megváltozna, mit megváltozna – szárnyalna!, ami mindenféle imázs
és happoló kft. és minduntalan lóvéval elhajózó korlátolt helyett, a saját maga
kisugárzása által önnönmagától tenné vonzóvá ezt a népet és országot. Akkor
ilyen hülyeségről sem születhetne könyv, mert a bérírnokkal együtt a gyanítható
megrendelőnek is felkopna az álla az eladhatatlan könyvhalmaz alatt.
Ősspanyol
Zseniális és nagyon hülye. Zseniális, hiszen annyi művészt, tudóst adtunk már a
világnak, ami méretünket figyelembe véve a legnagyobb nemzetekkel is felveheti a
versenyt. Hülye, mert mindig sikerül neki a vesztesek rossz oldalára állnia.
(Most támogatjuk az USA-t a terrorizmus elleni harcban. Hatalmas fórt adunk
ezzel a táliboknak.) Rendkívül jól megtanultunk túlélni. Élni kevés lehetőségünk
volt itt nyugat-kelet átjárójában. Kevés nép tudja hamarabb megtalálni a
kiskapukat, mint mi. Túlélésünk része ez. Birkanyáj, mert sokáig a hatalom azt
teheti velünk kénye-kedve szerint amit csak akar, és mi csak morgolódunk. De
lehet, egy félmondat lesz az, amitől beindulunk, és akkor oroszlánként tudunk
harcolni. Egy érdekes és furcsa kelet-európai nép, akinek a józan ész szerint
már rég el kellett volna tűnnie a semmibe, mégis meg tudott maradni. Van
egyénisége, van önálló arculata. Hogy jobb-e, rosszabb-e másoknál, nem lehet
megmondani, elfogultságom révén. Az biztos hogy többre hivatott, mint ami
számára megadatott. Örök vészek tengerében örült, ha levegőt kapott. Hátrányból
indult másokhoz képest, és ahhoz képest többre tudta vinni. Túlélő.
Rózsa Misi
Az elmúlt évet volt szerencsém egy kicsi, de nemzetközileg elég színes oktatási
intézményben tölteni. Azt tapasztaltam, hogy a nem európai országból érkezettek
időnként tényleg nem tudtak hova tenni, de az európaiaknak, ha különböző szinten
isi volt fogalmuk Magyarországról meg a magyarokról. És általában jó véleménnyel
voltak. Persze ez messze nem volt reprezentatív, mert iskolázott emberekről volt
szó. A britek úgy általában már nem így néznek ki. Azok akik jártak
Magyarországon vagy ismernek magyarokat, többnyire jó tapasztalatokat
emlegetnek, de az átlagemberek többségének fogalma sincs rólunk – bár azért azt
még tudják, hogy van ilyen ország. Mindebből azért le kell vonni az angol
szemtől szembe udvariaskodást. Egyébként pedig szerintem a magyar úgy általában
tehetséges, de sértett öntudatú és cseppet paranoiás. Én is.
s.p.a.
Amit a Ti-is elmondott, az jól mutatja azt, amiről már többször lelkiztünk:
nyugodjunk már bele, hogy senkit sem érdekel, hogy mik vagyunk, meg kik vagyunk.
És ez nem is olyan rossz! tegyetek magatokon kísérletet: csak arra figyeltek
fel, ha valami nagy gáz van, vagy valami óriási eredmény születik. Tegye
mindenki szívére kezecskéjét és vallja be, hogy 1 hónappal ezelőtt azt sem
tudta, hogy van olyan város, hogy: Kandahar. Most meg mindenki tudja. De még azt
a fő gazembert (O.B.L.) sem ismerték sokan. Na most aztán jól megismertük
Afganisztánt, kellett ez nekik és nekünk? Ha nem igazán tudnak Mo.-ról, akkor az
nemzetközi szinten igen jó eredmény: az ilyen helyre szívesen jönnek turisták,
mert azok oda mennek, ahol nincs esemény Aztán mikor begyünnek, akkor
megláthatják, hogy milyen a barlang belülről. Akinek tetszik, jön újra, akinek
meg nem, az nem. Nekünk meg itt van ez a kolbásztöltő géniusz a nyakunkon. Hogy
macska csípje meg.
smirgli
Milyen nép a magyar? Emberekből áll, van köztük jó is, rossz is, okos is, butább
is, becsületes is, szélhámos is. Amúgy pont olyan, mint a többi kicsi nép!
Valamivel nagyobbnak, jobbnak, különlegesebbnek akar látszani, és majd belehal,
ha nem sikerül (ugyan ez a tészta a szomszédokkal is). Ebből a szempontból
Kormányviktor jól reprezentál bennünket. Mi a valós helyzet? Vegyes. Függ a
konkrét tapasztalattól is. Mindenesetre engem személy szerint nagyon bosszant,
hogy az "Attila the hun" nem egy pozitív kiszólás. Az országimázs meg jó szar
munkát végez, a kutya se tud rólunk többet, bár állítólag hatalmas kampányban
vannak (a pénzt legalábbis költik). Igen meglepődem, amikor az HBO közvetítette
a vb-címért folyó mérkőzést a Koko súlycsoportjában, és az előzetes
összefoglalóban, ahol felsorolták a nagymenőket nemhogy Koko, de még a legyőzője
sem szerepelt, pedig felsoroltak pár nevet. A brit-arab persze igen
(Hammad-Prince)
fare-luci
Milyenek vagyunk mi magyarok? Azt gondolom, hogy nagyon ellentmondásosak. A
végletek emberei vagyunk, és sajnos ez sokáig nem fog változni. A történelmünk
során olyan sok konfrontációt élt át ez a nemzet, ami tulajdonképpen
meghatározza a jelenlegi mentalitásunkat és az alapján a külső megítélésünket.
Amikor nagy volt a baj, össze tudott fogni az ország, de ugyanakkor a széthúzás
szintén az erősségeink között szerepelt mindig is. Érdekek mentén gondolkodunk.
Biztosan ez a helyes, nem tudom. Az viszont valószínűleg jobb lenne, ha inkább
az értékek mentén gondolkodnánk. Amikor kell, hideg fejel és nem érzelmeink
alapján. Mert ezt a kettőt is szívesen összekeverjük. Mi mindig túl akartunk
élni valamit. Aztán éppen csak túléltük. És kezdhettük előlről. Mindig meg
akartunk felelni kifelé, pedig csupán önmagunkkal kellene elsősorban tisztában
lennünk. Büszkék vagyunk nagyjainkra, és közben túlteng bennünk a kishitűség.
Nehezen viseljük, ha diktálnak nekünk, de mivel mindig is diktáltak valakik
nekünk, ezért pánikba esünk, ha magunk kell döntenünk a holnapról. Mert ezt is
mindenki másként szeretné elérni. Normális dolog ez? Ez normális dolog.
Legalábbis ma Magyarországon. Bizalmatlanok vagyunk, mert sokszor átvertek
bennünket, de közben kíváncsiak és hiszékenyek vagyunk. Úgy akarunk napjainkban
is összetartani, hogy széthúzunk. Rosszul választjuk többnyire a vezetőinket,
mert a szívünkre hallgatunk az eszünk helyett. Aztán sírva vigadunk. Büszke
nemzetnek tartjuk magunkat. Nem is alaptalanul. Mégis tétovázunk és fejet
hajtunk, mert nem bízunk egyteásban. Ember legyen a talpán aki eligazodik
rajtunk.
gapi
Én itt születtem és itt is élek. Itt voltam a rendszer által üldözött; itt
voltam megtűrt, és itt vagyok most szükséges rossz. Voltak nagyon rossz napjaim,
de voltak nagyon vidámak is. Volt amikor úgy éreztem, hogy nem lehet itt
normálisan elviselni, volt amikor nem érdekelt semmi. Lehetőségem lett volna
elmenni, és nagyon jó anyagi körülmények között létezni családommal együtt. Ma
egy kisvállalkozó vagyok itt, és olykor még a közüzemi számlák azonnali
kifizetése is nagy probléma. Nincs villám, egy rozzant 15 éves Argentával
közlekedek. Nem panaszkodom mégsem. Amire szükségünk van az élethez, az megvan.
Mert van otthonom, van autóin, van munkám, a hűtőben van kaja. Nyáron nem megyek
igaz a Bahamákra, csak Nagyrévre. De jóban és rosszban is tudom, hogy itthon
vagyok. Tudod, itt jártam óvodába. Itt van ma is az a barátom, akivel akkor
lettünk barátok, és utána együtt kerültünk általános iskolába is, és együtt
választottunk gimnáziumot. Itt lettem először szerelmes, ma itt van a Kiscelli
utcában az a kapualj, ahol a Kadlecsik Andival először csókolóztam. Ja és a
Kadlecsik Andi is itt van. Néha ma is kimegyek a régi grundhoz, ahol kölyökként
éhjel-nappal rúgtuk a bőrt. Jó ott üldögélni. A feleségem kezét a rakparton
kértem meg, a Petőfi híd alatt. Ma is sokszor elmegyek a hely mellett, és nagyon
jó visszaemlékezni. Olyan biztonságos vagy mi a fenének hívjam ezt. Aztán itt
van a VII. kerületi Tanács ahol kimondtuk az igent. Itt van a kórház, ahol az
első fiam megszületett. És persze itt van a bíróság, ahol kimondták a válásomat.
És itt van az a falu, ahol volt egy tábor, ahol megismertem a második
feleségemet. Néha visszamegyünk együtt oda egy hétvégére, ami szintén mindig jó
dolog. Itt van az a kórház, ahol a második fiam születésénél végig bent
lehettem, és láthattam a születés csodáját. Itt vannak a barátaim, itt van az
újságos, aki minden nap előre kiteszi az aktuális újságjaimat, nem is kell már
kérni. Itt van a hentes, akivel nagyokat szoktunk fociról vitatkozni. Hülye
fradista! Itt van a kis bolt, ahol ha nincs nálam pénz éppen, akkor akár hitelbe
is vásárolhatok. És itt vettek őrizetbe Kádár kopói, itt vertek meg a rendőrök,
mert nem egyeztek nézeteim az aktuális hatalom nézeteivel, itt kerültem
politikai izgatás bűncselekménye miatt börtönbe, itt halt meg a nagymamám, akit
nagyon szerettem, itt éltem át a legnagyobb fájdalmakat és a legnagyobb
örömöket. Minden, ami igazán fontos számomra, az itt van. Ha elmennék, túl sok
mindent kéne itthagynom érte. Lehet, hogy lenne nagy és szép lakásom, járhatnék
új autóval, munkámat jobban megbecsülnék, és könnyebb lenne a létezés. De ezért
túl nagy árat kéne fizetni, ami számomra nem éri meg. Maradok. Jöjjön bármi, én
itt leszek. "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen
Sors keze: ITT élned, halnod kell." "Szívet cseréljen az, ki hazát cserél." Nem
veled van problémám. Sok barátom van, aki úgy döntött, elmegy az országból, és
máshol teremt magának új otthont. Ehhez bárkinek joga van. Mindenki maga dönti
el, hogy mit kezd az életével. Még az is lehet, hogy mi vagyunk a gyávák, akik
itt maradtunk. Még egyszer mondom, nem veled van problémám, hanem azokkal akik
emigránsként akarják magukat magyarabbá tenni, mint az itt maradók. Hogy mi
szidjuk az országot? Ez nem igaz. Magyarország, a haza nem azonos az aktuális
politikai vezetéssel. Mi pedig a politikai és gazdasági vezetők diktatúráját
bíráljuk. Az ország mi vagyunk, mi, akik itt élünk, mi, akiknek a pénzéből
működik az ország, mi, akik jól vagy rosszul, de valóban minden erkölcsi alappal
dönthetünk arról, mi történjen itt. Elmondhatod persze te is és bárki, aki
elment a véleményét bármiről. De mivel a döntési jog azt illeti, aki ezzel a
kockázatot is vállalja, így lesz az emigránsból kibic. Nem mindig pejoratív
jelző ez. Hiszen vannak, akik valóban jó tanácsot adnak, és okos, megfontolandó
véleményt mondanak. És vannak olyanok is sajnos, akik csak köpködnek és
összevissza írogatnak marhaságokat.
Rózsa Misi
Egyébként ha még eddig nem jöttetek rá, hogy milyen a magyar, akkor holnap
reggel jól nézzétek meg azt az álmos, borostás alakot a tükörben: ott lesz
pontosan a megbeszélt időben. Ha hölgyek is járnak még ide, akkor rájuk nem
vonatkozik a borosta, az a kis bajuszka meg direkt sexis.
smirgli
Rózsa Misi, először azt hittem, hogy önéletrajzi regényt írtál, aminek nincs
helye a topicon. Aztán többszöri olvasás után rájöttem, hogy hülye vagyok, nem
önéletrajznak kell tekintenem az írásodat, hanem úgy, mint egy tipikus magyar
polgár átlagéletét. Semmi pejoratív! Te nem magadról írtál, hanem sok hasonszőrű
magyarról, akit te meglehetősen jól reprezentálsz. Jól látom? Válaszolok azért
is, mert láthatóan a lelkedet dolgoztad bele az írásodba, és ez engem megkapott.
Én sem életrajzi művet akarok írni, hanem szeretném hinni, hogy reprezentálom
magyar kollégáimat is (ismerek vagy ötvenet), akik hozzám hasonlóan az USA-ban
kutatnak. Ne gondold, hogy azért jöttem ki és hagytam ott a magam fűzfáját, mert
a Daciámat akartam Toyotára cserélni. Egyszerűen dolgozni akartam, kutatni,
amihez sem az eszközök, sem a pénz, sem a politikai gondolkodás nem volt meg.
Van egy pont, ahol az emberben eltörik valami, és elordítja magát, hogy elég.
Hagyjatok dolgozni, és felkapja a hamuban sült pogácsát. Én 12 évvel ezelőtt
ordítottam. A rendszerváltás utáni időket innen figyelve azt kell mondjam, jól
tettem. Ha maradok, akkor legjobb esetben is zacskóval a kezemben járnám az
országot, és mint vigéc ajánlanám a legújabb nyugati gyógyszereket, kétes hatású
teákat a gyógyszerészeknek, orvosoknak. Ennél talán hasznosabb az, amit most
csinálok. Próbálok nagy szavakat mellőzve szerény maradni de csak le kell írnom
hogy hasznosabb vagyok a földlakóknak, magyaroknak itt, mint szülőföldemen.
Nyugodtan mondhatom, hogy a kollégáimat is elsősorban a szakmájuk szeretete
motiválta abban, hogy vándorbotot fogtak és nem az, hogy olcsóbb nyugaton a
banán. Talán az megnyugtató(?), hogy nem csak magyarok hagyják el hasonló
okokból a szülőföldjüket és jönnek Amerikába, hanem szinte mindenhonnan a
világból. Az ok egyszerű. Itt van elegendő pénz a kutatásra. Vagy csak itt
értették meg a korábban bevándoroltak, hogy a kutatás támogatásával könnyebb
magasabb életszínvonalat biztosítani, mint az egyház támogatásával. A világ
reprezentánsai pedig hihetetlen békében tudnak egymással dolgozni itt a
laborokban hajnalokig, szombaton és vasárnap. Ez nem azt jelenti, hogy
elfelejtjük a sarki fűszerest vagy a hentest. Csupán arról van szó, hogy
találtunk egy békés sarkot a világban, ahol hagynak minket dolgozni. De ahogy
elnézem a külföldi kollégákat munka közben vagy után, gyakran nézik az
interneten a hazai híreket vagy írnak a maguk 168 Órájának.
cOLOMBUS
Csatlakoznék Mr. Colombushoz. Én 3 éve döntöttem úgy, hogy viszlát Budapest.
Azóta Svédországban élek, és egyelőre nem bántam meg. Kb. 10 nap ami elviselhető
otthon a számomra. Nem lettem nagy ember, és nem is akarok az lenni, csak
nyugodtan szeretném felnevelni a gyerekeimet. Itt sem tudnak sokat rólunk,
legfeljebb amelyik svéd járt már Pesten elmondja, hogy hízott a kajától 10 kilót
egy hét alatt. Nem is nagyon érdekli őket, hogy kik vagyunk. Viszont van egy
tulajdonságuk, amit az összes eddigi hozzászólónak a figyelmébe ajánlanék: nem
össznépileg, hanem a saját privát lelkükben vannak meggyőződve arról, hogy jó
svédnek lenni, és nem akarnak senki után kullogva összehasonlításokba
bocsátkozni. Ha nem folyamatosan arról keseregnénk, hogy mi volt, hanem
megpróbálnánk a jelenben élni, jobb lenne mindenkinek. Puskás Öcsi 70 éves, 56
is lassan nyugdíjas lesz, Mátyás király meg 400 éve halott. A könyvet megírni
max. egy gyenge pr-osnak juthatott eszébe. Még a magyarok se fogják megvenni.
Rózsa Misi, én is óbudai vagyok, és az első csajom nekem is ott él a 3
gyerekével a Bogdáni úton. Az emlékek bennem vannak, és viszem őket magammal
mindenhova. Neked ott jó, nekem meg itt a távolban. Sem neked Colombust, sem
viszont nem kell elítélned, bár remélhetőleg két intelligens ember lévén nem is
ez volt a szándékotok.
Canismerga
A történelem nem egy év, még csak nem is egy század, és nagyon úgy néz ki, hogy
vannak benne ciklusok. Én bizakodom! Most felfelé indultunk, amúgy szerintem
sohasem voltunk igazán lent, mert megmaradt a kultúránk és az egyedülálló
nyelvünk is, amit sokan nem mondhatnak el magukról. A hozzászólásaitokból
egyébként érződik az az elszántság, küzdeni akarás, ami ezt eddig is lehetővé
tette. Ez az ami jellemző ránk. Örülök, hogy veletek együtt magyar lehetek. Már
több mint egy éve nem voltam otthon, már kezdek nagyon magyar lenni, hiányzik a
határőr aki tojik a sorra és elvonul, a vámos aki kekeckedik, az eladó aki
udvariatlan, de legalább mind magyarul beszél, és nem néz rád mint egy
csodabogárra, ha megmondod honnan jöttél
litvak
Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány levelet írtam az utóbbi X év alatt.
Az írás valahogy mindig is fárasztott, és sajnos nem sikerült az ismeretrádiusz
gyökeres átalakulását elérnem felnőtt koromra sem. Ezt a (nem)vitapartnerek néha
jelezték is. Most azonban ismét (szív)billentyűzetet kellett ragadni, mert
számomra a magyar emberek sorsa az egyik legfontosabb dolog a világon. Figyelj
MAGYAR! Az a benyomásom, hogy teljesen elpuhultál a RENGETEGBEN. Édesapám, ne
szónokolj, hanem gyere HAZA, mert most van a legnagyobb szükség RÁD és a többi
MAGYARRA! Szónok az van itthon is bőven! Azt mondjátok, hogy nektek már megvan
az új HAZÁTOK. Van a ló...!!! Kihívást kerestetek, bizonyítottatok, kényelmesen
éltek. ENNYI. Édesapám, itthon mutasd meg, hogy mit tudsz! Garantálom, hogy
nincs a földön még egy olyan ország, ahol ne kellene annyi problémával
szembenézni, mint itt! LEKÖPTEK, MEGALÁZTAK, NINCSENEK MEG A FELTÉTELEK!? Sok
ember megszenvedte már ezt, és felül tudott emelkedni rajta. Cselekedeteiddel
mutasd meg, hogy mit tudsz, és akkor büszke lesz rád – minimum – a fiad vagy a
lányod! A fiatalabb nemzedéknek mindig szüksége van olyan példaképre, aki
megmutatja, hogy a semmiből is lehet vizet fakasztani (lásd Bay Zoltán).
Magyarországnak nem TŐKE és egyéb ÁLDOLOG kell, hanem olyan ember vagy emberek,
akikre fel lehet nézni és akikre büszkék lehetünk. A lehetőség adott: a nulláról
kezdheted. (Bár valószínűleg ilyen hozzáállással ismét visszarohansz a
RENGETEGBE.) Éppen ezért azt mondom: Apafej, légy férfi, mert teljesen
elpuhultál az utóbbi X évben!!! Ha érzel valamit a HAZA iránt, akkor gyere és
bizonyíts, gyere és küzdj, gyere és mutasd meg, hogy mit tudsz! A HAZASZERETET
az IGAZ ÉRTÉK!!! Nem lehet egyszerűen eldobni, elfelejteni, mert a szívben van!
Gyertek HAZA MAGYAROK, mert a HAZÁTOK SZABAD, de elhagyatott. MOST van szüksége
a HAZÁNAK az el(meg)tévedt fiaira és leányaira. A szívetek a biztosíték erre!
HUNTER
Hú, de felcsaptak a lángok. Én nem piszkálnék senkit, aki fogta magát és
elköltözködött. Nyilván a többségnek jó oka volt rá. Ahol az ember felnő
gyerekként és az anyanyelv, ezeket sohasem lehet elfelejteni. De utána, mikor el
kezd önállóan gondolkodni az ember, akkor bizony jöhet sok indok, amiért
elvágyódik máshova. Azért mert én nem mentem el, nem tudom elítélni egyik volt
honfitársamat se, mert elment. Kicsi a világ, egy nagy falu. Egyet nem szeretek,
ha valaki nagyképű lesz attól, hogy máshol él. Itt most nem tapasztaltam ilyet.
Sajnos Mo. politikailag macerás egy hely Nem lenne az, ha mértéktartó politikai
vezetőink lennének. De alig vannak. Itt van ez az Orbán a 40 évével. Óriási
lehetőséget hagyott ki azzal, hogy Mo.-t nem a demokratikus jogállamok szelleme
szerint kormányozza. Orbán visszakanyarodott Mo. legrosszabb XX. századi
hagyományához, a félfeudális, félfasiszta rendszerhez. Az pedig csak
országromlásban végződhet. Ennyit már tanulhatott volna iskolái alatt. Persze
lehet, hogy tudja ezt, de a pénz elvette az eszét. Ez viszont hót biztos. Amit
ez a ficesz kft. összezabrált a közpénzekből, az már önmaga egy erkölcsi csőd az
országnak. És ennek fedezésére lett szélsőjobboldali Orbán. Ez a jelen Mo.
csődje.
smirgli
Van egy interned ismerősöm Kölnben. Magyar származású, de már időtlen idők óta
Németországban él. Eleinte azt hitte, hogy én is külföldre szakatt vagyok. Eccer
valami magyar pártpolitikai dolgot kezdtem neki taglalni, mire azt mondta: te
még ilyenekkel foglalkozol? Egy kiszakadt magyarnak igenis az az új hazája. A
régi, az már csak külföld. Szitapatikus, kedves külföld, de külföld. Ezt
tudomásul kell venni. Kanadában élő unokanővérem is eccer így beszélt: ti
magyarok... Szóval a tudatukban nem igazán magyarok többé. Hanem németek,
kanadaiak, satöbbi. Ettől még ott hordozzák továbbra is a sajátos magyar
kultúrát magukban, paprikás csirkét és sztrapacskát és krumplinudlit és
rácpontyot főznek, na jó, néha tán még gulyáslevest is. Többnyire jóindulattal,
de egy picit távolról szemlélik a magyarországi történéseket. Én ebben nem tudok
semmi rosszat felfedezni.
katicabogár
Katicabogár, igazad van. Aki innen elmegy, annak ide már semmi köze. Kötődhet
ezer szállal, érdeklődhet, figyelemmel kísérheti a napi eseményeket – de nem itt
él. Az itteni eseményekből nem veszi ki a részét. Ha valaki – bármilyen okból –
elment a Tisza mellől nyugatra, az nem tudhatja, milyen volt a 2001-es árvíz.
Annak csupán annyi, mint nekünk a bangladesi áradások. Ez nem kirekesztés. Ő
döntött így, saját szándéka vagy a körülmények kényszere miatt. Elment. Olyan,
mint amikor otthagysz egy közösséget. Egy darabig hiányzik, te is hiányzol.
Aztán lassan mindenki megszokja. Ritkulnak a telefonok, a levelek, aztán végleg
elmaradnak. Attól még lehet valaki magyar Los Angelesben. Attól ő még tarthatja
magát magyarnak. Csak nem itt él, ezért már nem tartozik ide. De azt magam sem
szeretem, amikor a külföldre szakadtaknak vagy a határon túl élőknek akar bárki
szavazati jogot adni. Azt ne. Annyira nem tartozik ide. Ide az tartozik, aki itt
él, aki itt állampolgár, aki itt fizet adót és aki jóban-rosszban
akarva-akaratlanul (mindenben) osztozik az itt élők sorsában. Azokat sem
szeretem, akik így vagy úgy elítélik a kint élő magyarokat. Soxor hallom: "és a
gyerekei egy kukkot sem tudnak magyarul". Na és? Helyeslem, ha a kint született
magyar megtanul magyarul. De azt is megértem, ha nem. Minek? Mi haszna belőle?
Beleöl egy csomó energiát szentimentális okokból? Nagyon magányos tud lenni kint
egy magyar. Nem fiatalnak. Öregnek. Az öregek a múltba fordulnak. 30-40 éve nem
látott gyerekkori barátok, ismerősök, osztálytársak ismeretségét keresik. Újra
megtalálják egymást. Ismeretségi körömben az öregek fél év alatt többet vannak
együtt hajdani pajtásaikkal, mint a megelőző 40-50 évben. Jó lehet szembesülni a
múlttal. Feleleveníteni az emlékeket. És ez nem adatik meg a külföldre
szakadtaknak. Nincs ott gyökerük, nincs ott a múltjuk. Ismerek olyat, aki képes
havonta több százezer forintért hazautazni, hogy egy vendéglőben ott legyen a
szokásos havi találkozón... És az eltávozónak arra is kell ügyelni, hogy döntése
következményeit utódai ne viseljék. Azoknak ott legyen minden gyökere, ahol
élnek. Azok legyenek angolok, németek, amerikaiak vagy hottentották. Mert ha nem
válnak azzá, akkor idegenek maradnak. Ha ehhez az kell, hogy tökéletesen
beszéljenek három idegen nyelvet, és törjék a magyart – vagy egy szót se
beszéljenek magyarul – tegyék azt. Ezért ne ítéljük el őket. Maradjanak meg
lelkükben egy kicsit magyarnak. Tudják, hol van Magyarország, hol van Budapest,
esetleg egyszer, ha tehetik, látogassanak el ide. De ők – ők már nem mi.
libi-komcsi
A kérdést kettéválasztanám. Milyenek a magyarok egyénileg, illetve milyenek a
magyarok mint nép? Egyénileg nézve: a magyarokkal kapcsolatban semmi velőtrázót
nem lehet elmondani, sem pro, sem kontra. Éppen ugyanolyanok, mint akármelyik
más európai, az ír partok és az uráli hegyvonulatok között. A magyarok
csoportképe, nemzeti portréja, viszont annál lehangolóbb. Mint nemzet – valljuk
be legalább magunknak – igencsak kiábrándító bagázs vagyunk. Elég csak az
általunk kitermelt és megválasztott politikusokra tekintenünk, és máris előáll a
patologikus alkat: feudális gőgösség és megalázkodás, kisebbségi komplexus és
megalománia kavarog, a külső szemlélő számára kiismerhetetlen ütemben, hogy
aztán váratlanul egyik vagy másik irányban törjön ki. Képtelenek vagyunk
sorskérdéseinkre a helyes válaszokat megadni. Kívülről várjuk a csodákat, a
Nyugatot majmoljuk megállás nélkül, miközben a nyakunkba emeltek sunyi
pillantással azt lesik, mit és hol lehet még lopni. Ostobán pislogunk mikor
látjuk, hogy a frissen beszerzett csebebecse (legyen az technikai rendszer vagy
társadalmi eszme), ami amúgy a Lajtán túl kiválóan működik, nálunk csak
tönkremegy. Még szellemileg nem tartunk ott, hogy felismerjük, nem feltétlenül a
végeredményben, hanem talán a folyamatok végigvitelében rejlenek az értékek.
Immár lassan tizenkettedik éve romboljuk égből pottyant demokráciánkat,
szisztematikusan, konok acsarkodással. Talán ez a sok undorító, gyűlölködő,
adóinkból Rudiban pöffeszkedő, szűkagyú figura egy konkrét üzenetet közvetít
számunkra és a külvilágnak is, nevezetesen és egyszerűen: a Kárpát-medencében
még odébb van a felvilágosodás kora.
Tasziló
A magyar olyan nép, hogy ha hagyják szabadon élni és dolgozni, akkor jelentős
dolgokat alkot. A gond, hogy ilyen szakasz kevés volt a magyar történelemben.
Ezért is van oly sok magyar külföldön, akik ott kint a szabad légkörben
megtáltosodtak, és ontották a modern világ alapjainak szolgáló találmányokat és
felfedezéseket. Itthon meg csak a pénztelenség, az irigység, gyűlölködés,
üldöztetés, megnemértés várt (volna) rájuk. Persze vannak kivételek, de azok
kevesebben vannak, sajnos. Csak 1 példa: a szoftvervilág egyik fő irányítója
magyar (a mostanában elhunyt Simonyi prof. fia). Na most képzeljétek el, mi lett
volna belőle, ha itthon marad. Ezzel szemben áll a Graphisoft. De azért ég és
föld a Microsoft és a Graphisoft... és végül is magyarokat szidhattok, ha
Wordben írtok.
smirgli
Kedves vitatkozótársaim! Jórészt mindenki eltért a véleményével a megadott
iránytól, de igazán, hogy ne süssék ránk a demagógia bélyegét, nem is lehet
röviden válaszolni erre a kérdésre. Mert tényleg milyen nép is a magyar? Vajon
pénzsóvár, a családját is eladó, és a végletekig megalkuvó, és – tisztelet a
kivételnek – alulképzett hiszékeny nép? Talán egyszerűségében is zseniális,
találékony és mindig és mindent túlélő? Lehet, hogy mindkettő igaz, és lehet,
hogy látszólagos ellentétként így együtt igaz minden szó. Egy biztos, az utóbbi
évek politikai-gazdasági történései mély jóvátehetetlen morális válságba
döntötték ezt az amúgy jóravaló és nehéz sorsú népet, ezért e kérdés
megválaszolását várni pont egy magyartól botorság:
kalmár
Sohasem fogsz választ kapni arra, hogy milyen nép a magyar. 10 millió ember és
mindegyik más. A nyelv közös. A történelem részei közösek. A kultúra alapjai
nagyjából azonosak. A többi különbözik, mégha vannak közösnek tűnő jellemzők is.
Impossible mission.
smirgli
Megmondom őszintén, bizonytalan vagyok. Azért mert fontosnak tartom, hogy mit
gondolnak rólunk, de nem annyira, hogy erről könyvet kellene írni. Engem igenis
zavar, ha külföldön járva lenéznek, mert magyar vagyok, és nagyon jól esik, ha
kedvesek, mert magyar vagyok. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy minden magyar
állampolgár tisztában legyen azzal, hogy az egyén viselkedése külföldön nagyon
nagy befolyással van a többi magyar megítélésében (rossz esetben elítélésében).
Azt hiszem az országblamázs központnak inkább országon belülre kellene
koncentrálnia és nem a külföldöt "hülyítenie".
Péter Papó
Létezik Ejrópában egy közkedvelt könyvsorozat: "Miért utáljuk az angolokat?"
"Miért utáljuk az olaszokat?", stb. Kíváncsi vagyok, milyen vélemények
kísérnének egy "Miért utáljuk a magyarokat?" könyvet. – Ennek az egész kérdésnek
a valósághoz nyilván semmi köze, hiszen minden nép fiai ilyenek is meg olyanok
is. Ami viszont érdekes lehet (tükörként is), hogy milyen kép alakult ki rólunk
(akár igaz, akár hamis), és főleg, hogy MIÉRT AZ A KÉP ALAKULT KI? Ezen már
esetleg érdemes lenne elgondolkodni.
leguan
Budapest olcsó, a munkás csóró! Az Európai Unió legrosszabbul fizetett munkásai
ötször annyit keresnek, mint a budapestiek. Az árak viszont megegyeznek a
lisszabonival – derül ki egy svájci bank 58 országra kiterjedő körképéből. A
magyar fővárosban élők 20 százalékkal többet dolgoznak, mint a bécsiek, de
munkájukért még a varsóiaknál is kisebb fizetést vihetnek haza. A Budapesttel
azonos "drágasági" kategóriában lévő lengyel fővárosban élők kis híján a
dupláját viszik haza, mint mi, a berliniek pedig majdnem 11-szer többet. A
magyaroknál rosszabbul csak a legszegényebb ázsiai (Bombay) és afrikai (Nairobi)
nagyvárosokban keresnek, illetve Moszkvában. Nem is lenne semmi baj, ha a jóval
kisebb bérért kevesebbet kellene dolgoznunk. Csakhogy a háromévente megismételt
kutatás szerint a magyarok tavaly átlagosan 1988 órát dolgoztak. Nálunk többet
csak a munkamániás ázsiai kistigrisek dolgozóitól, illetve néhány latin-amerikai
város lakóitól követelnek a munkáltatók. Ráadásul a magyar fővárosban a fizetett
szabadsággal is csínján bánnak, a berlinieknek például majdnem dupla annyi
szabadság jár, mint nekünk. Azokban az európai országokban, amelyekhez három év
múlva csatlakozni szeretnénk, 2,5-5-ször nagyobb a polgárok "vásárlóereje" a
budapestinél!
Milyen nép a ma
cOLOMBUS! Semmi baj barátom, legalábbis engem nem zavar, ha valaki "belecsap" a
nullás lisztbe. Neked sikerült ez a gulyással. Kétségtelen, hogy még hozzánk
sokkal közelebb élő népek is igen keveset tudnak rólunk. Tőlem Bonnban kérdezte
meg egy ügyvéd, van-e telekkönyvünk. Csak az évszámot mondtam neki,
udvariasságból nem azt, hogy régebbi, mint az egységes Németország. De pl. a
franciák is meglepődtek azon, hogy a boreredet-védelmi szervezetüknél a miénk
régebbi. Az USA-ban meg a közraktározással kapcsolatban büszkélkedett el egy
bájos fekete hölgy, hogy náluk ezt 1917 óta szabályozza törvény. Amikor
elmondtam neki, hogy ez nálunk negyven évvel korábban megtörtént, láttam rajta,
arra gondolhat, hogy a "messziről jött ember azt mond, amit akar". Szóval,
amikor mások büszkélkednek az eredményeikkel, soha nem mulasztom el, hogy
szerényen megemlítsem a mieinket. Úgy gondolom, nekünk magyaroknak van mire
szerénynek lennünk. És ez azért jó érzéssel tölt el. Üdv
varjú
Van viszont egy probléma. Sok mindenben valóban élen jártunk Európában, de az
utóbbi évtizedben sok mindent felszámoltunk, átalakítottunk, de rosszul. Amit az
egyik kormány kialakított, a másik szétverte. Gondolok itt pl. a munkakönyv
megszüntetésére, a nyugdíj- és egészségbiztosítás teljes szétverésére, a
személyi szám használatának leszűkítésére. Az utóbbit azért váltották fel
további két számsorral (taj-, adószám), hogy ne lehessen összekapcsolni az
adatokat. Erre mi történt 1998-ban? Az Apehnél összekapcsolódik minden! Arról
nem is beszélve, hogy amit az egyik fél jól megcsinál, és az működik is,
hatalomra kerülve a másik fél gondolkodás nélkül szétveri. Nagyon gazdag nemzet
vagyunk!
Cave
Kissé sokáig tartott a fentebbi véleményeket végigolvasni, de megérte (vagy
nem?). Remek, hogy vannak közöttünk olyanok, akik franciául írnak
tanulmányszerűséget, és talán joggal büszkék is erre; a magyar átlagfizetéseket
figyelembe véve meglepő volt számomra, mennyi tapasztalt világutazó osztja itt
meg véleményét... Amit hiányolok a vélemények megfogalmazásából, az az
árnyaltság! Nem lehet mindenkire és mindenre ráhúzni, hogy gőze sincs arról, hol
található Magyarország, vagy hogy a külföldiek egyáltalán nem tudják, mi fán
terem a magyarság (minthogy biztos vannak egy páran Mo.-a is, akik a kanton szót
hallva talán egy óvszermárkára gondolnak). Az is csúsztatás, hogy senkit nem
érdekel, mi történik Magyarországon; a baj az esetek többségében csupán az, hogy
az államilag előre legyártott "imidzs" külhonban már nem annyira rágható
(vendégszeretet, intelligencia, türelem, meg minden szép és jó, valamint
hasonlók)! A személyes tapasztalatok soha nem vetíthetők ki az egészre, mert
ezek csupán apró részletei az egész képnek; így én sem tudom nyugodtan
kimondani, hogy Mo.-a döglődik az értelmiség, csak azt, hogy sokszor évekig
tarthat, mire rátalálsz egy ilyen emberre!!! Üdv mindenkinek! Kampen, Hollandia
mijamoto
Na ha eddig nem tudtam volna, hogy milyenek a magyarok, most aztán tudom. Hála
nektek. Egyformák. Olyanannyira, hogy egynevűek. Móricka a nevük. Mindegyiknek
mindenről ugyanaz jut az eszébe. Prűdek is, ezért nem beszélnek azonnal a
négybetűs szerszámokról, de mindig arra gondolnak, amikor anyáznak. Most éppen
1956 lett a négybetűs. Ebből aztán megismerszik a magyar újabb jó tulajdonsága:
históriánk odaadó ismerete, amelyet már csak a szeretete múl felül. De
legfőképpen és elsősorban homo politicus a magyar ember: minden politikusról van
legalább egy rossz szava. Vissza- és előre menőlelt. És akkor csak saját
nációnkról alkotott véleményt. Képzelem, mit mondana a jenkikről vagy a
ruszkikról (hogy az oláhokat, tótokat, no és persze az izraelitákat (szépen
írtam?] ne is említsem). Befogadó, toleráns, békés, tettrekész, pozitív nép
vagyunk. Ámen.
okosticián
Valaki már emlegette fentebb asszem a svédekkel példálózva, hogy egy fő bajunk,
hogy állandóan másokhoz méricskéljük magunkat. Nyilván ez is hozzátartozik az
identitás megtalálásához meg a helyes önértékeléshez, de úgy vélem, hogy mindig
rossz kontrollcsoportot találunk. (Amúgy erről is írt itt már valaki.) Már miért
kéne nekünk az amerikaiakhoz mérnünk magunkat? Mi alapján? Se méretben, se
kultúrában, se történelemben, meg még ki tudja miben nem vagyunk egy kategória.
Az meg végképp nem ok rá, mert egy amerikai történész ilyen vagy olyan
következtetésre jut. Egyébként szerintem bármennyire is igaz, hogy a
Monarchiában alárendelt szerepünk volt, nem csak rossz származott belőle. Azt
nem hiszem, hogy ezért vagyunk előrébb valamivel a régióban. Sokkal inkább lehet
az az ok a három felsorolt ország esetében, hogy a régióból csak nekik/nekünk
van nemzetország múltunk, gyökerünk, így ezen országoknak volt valamelyest
önálló gazdaságuk történelmi korszakokon át. A többiek ehhez képest viszonylag
frissek és nem annyira függetlenek, főleg a sok átszabdalás után. Persze nem
vagyok történész.
s.p.a.
Az, hogy egy nemzet milyen, véleményem szerint leginkább kiélezett helyzetekben
mutatott viselkedése alapján ítélhető meg. A bizonyítványt egyébként nehéz
kiállítani, mert a hétköznapokban az emberek döntő többsége, legyen az bármilyen
náció tagja, igen egyformán viselkedik: mindenki szalad a dolga után, intézi az
életét. Remélem nem kerül sor az úgynevezett kiélezett helyzetre, de ha mégis, a
múlt században kialakult bizonyítványunkon van mit javítani. Különösen annak
első felében sikeredett rosszul a vizsga. Én úgy gondolom, hogy rossz tanulók
vannak most is, de a "nemzet" döntő többsége jobb eredményt érne el mint az
elődök. Hangsúlyozom, hogy soha ne kelljen ezt a vizsgát megtartani.
1923
Okosticiánnak üzenem, hogy el kéne olvasni a leguán által említett könyvek közül
legalább egyet... pl.: hmm az amerikaiakról... a pontos címe: Miért nem bírjuk
az amcsikat – a kiadót nem tudom pontosan, de érdekes részek vannak benne, egy
ANGOL szerző tollából származik. Pontosan nem merem idézni, de kiemelnék egy
apró részt: "amikor az amerikaiak nyaralni mennek, eltűnik a hagyományos
amerikai prüdéria és megkövetelt mértékletesség: babarózsaszín és kanárisárga
butuska mintás pólókban tündökölnek és zabálnak, zabálnak mindent, és nem
törődnek a koleszterinnel." Nagyjából ennyi... Ez egy angol tollából értve...
Mikor lesz képes egy magyar hasonlóan szellemesen írni vagy beszélni magáról –
ez itt a probléma... Ámen
kalmár
Jön itt mindenki 56-al, a Fidesszel... a MIÉP-pel, az MSZP-vel... nem ez a
magyarság, nem ez a fontos. A jelenkorunk történelme bár szégyenletesre
sikeredett, de egy 1000 éves állam nem ezt érdemelné... ezek csak megerősítenek
abban, hogy súlyos morális válságban vagyunk, és önök közül senki nem tett
hozzá… mégis hozzátesz...
kalmár
Miért nem számoltok le az illúziókkal? Az országimázst nem lehet államilag
intézni. Az állam erre – és még sok minden másra – alkalmatlan, csak selejtet
termel, bárki is van a kormányrúdnál – bár zongorázni lehet a különbséget.
Elvileg most nagy kampány folyik külföldön, kár hogy ebből legalábbis én semmit
sem látok. Merő pénzpocséklás, az egész. Egy Forma-1 futamnak is nagyobb a
hatása, mint az egész országimázsbagázsnak.
penna
Kimentem az utcára megnézni milyen nép a magyar. Találtam: feketét, vöröset (ez
ipari vörös volt), szőkét, kicsit, nagyot, soványat, dagadtat. Egy közös volt
bennük. Mindenki körül idegesen vibrált a levegő. Ma feszültséggel terhes a
légkör. Milyen volt bő tíz évvel ezelőtt? Már nem is emlékszem. Kb. 1 órája ment
el az unokatestvérem tőlünk, aki 18 éve kitelepült Kanadába, s most volt azóta
először itthon. Ő tette fel ezt a kérdést. Mitől ilyen ideges itt mindenki. Hat
órát magyaráztam neki, de úgy ment el, hogy egy büdös szót nem értett meg
belőle. Hát ma ilyen a magyar.
Törpe Lucifer
Smirgli, úgy tűnik, mi egy húron pendülünk. Meglátásod fedi a valóságot, és
egybeesik az én véleményemmel (megállapítás nem minősítés). Végeztem itt egy kis
közvélemény-kutatást a kollégák körében (spanyol, pakisztáni, indiai, orosz,
mexikói, a házigazdákat nem kérdeztem). Nagyjából azt hiszik magukról mint
népről, mint mi – barátságos, vendégszerető, alkotó, jó kajákat csinál, vannak
okos tudósaik és szégyellni való polgártársaik etc... Lehet, hogy ez a kérdés
így egy nagy butaság, hacsak valaki nem specifikálja a kritériumokat és annak
mérési módját. Azt hiszem ezt hívják statisztikának, és mint tudjuk van a kis
hazugság, nagy hazugság... – Nekem egyelőre az a fontos, hogy magyarnak
érezhetem magam, és ezzel a ténnyel békében, elégedetten élek.
penna
Milyen nép a magyar? Szőke-barna, alacsony-magas, sovány-kövér,
szangvinikus-piknikus, férfi-nő, öreg-fiatal, szemes-szemtelen,
visszahúzódó-törtető, rosszul öltözött-elegáns, egryedülálló-házas,
villalakó-hajléktalan, gyermekes-gyermektelen, jobboldali-baloldali,
párttag-pártonkívüli, választó és választható, bölcs-balga, komoly-komolytalan
és így tovább, és így tovább...
Cave
Az, hogy mi mit hiszünk magunkról, az az igazán fontos. Fontos azért, mert
mindenkinek szüksége van egy identitásra, olyanra amit méltósággal vállalhat,
másodszor pedig azért mert amilyennek hiszed magad, nagyjából annak megfelelően
is viselkedsz, vagy legalábbis megpróbálsz annak a képnek megfelelni.
Másodsorban a politikai pártoknak van azért némi köze a néphez, mivel nem
légüres térben működnek, és valaki csak szavaz rájuk, amivel kifejezi az
egyetértését vagy elutasítását. Ez is egyféle tükör, bár nagyon torz. Gondolj
arra, hogy aminek nincs gyökere, az nem él meg. Állítólag befogadó nép vagyunk –
genetikailag mindenképpen –, mégis van nálunk zsidózás, cigány- – bocs –
romakérdés is, valaki itt feljebb említette a fekete focistát (szerintem magyar,
ha vállalja), és van párt is amelyik ezeket meglovagolja. A magyarság
történelmének pedig rengeteg köze van a magyarságtudathoz.
penna
Kösz Ősspanyol. Sokat segítettél. Magyar az akinek semmi sem elég jó, és nem is
lesz jobb – mert meg vagyunk átkozva –, és megsértődik, ha NEM az ő igazsága
érvényesül. Nem véletlenül az egyik, ha nem a legnépszerűbb nótánk az Akácos út.
Egyébként nem büszkét írtam, hanem elégedettet, ami azért nem ugyanaz.
penna
Azt nem tudom, hogy mások mennyire tartják fontosnak a saját történelmüket,
illetve annak tanítását, csak valószínűnek tartom, hogy azoknál a népeknél,
amelyekben erős a nemzeti önbecsülés (franciák, amerikaiak), nem hanyagolják el.
De nemcsak emiatt fontos. Ismerjük a latin mondást: a történelem az élet
tanítómestere. Szerintem ez nem veszített az étvényéből, hiszen a ma tényleg nem
érthető meg a múlt nélkül. Az élet soha és sehol nem szűnt meg, majd kezdődött
újra egy-egy nagy korszakváltással. Nem hiszem, hogy a szabadságjogok kérdésköre
vagy a parlamentarizmus megérthető a Magna Charta nélkül, vagy az
önkormányzatiság lényege a nemesi vármegye nélkül. Szerintem szemléletmódot is
formálhat a történelem. Rá lehet jönni pl. arra, hogy az élet egyaránt
konzervatív és haladó, tehát értékőrző és modernizációra hajló. Nem ártana a
politikával foglalkozóknak is felismerniük, hogy nem vagy-vagy, hanem is-is. Üdv
varjú
Ajánlom a témát valóban érdeklők szíves figyelmébe Benedek István Pusztába
kiáltott szó c. könyvét. Ebben van egy fejezet (Magyar fa sorsa), amely igen
tanulságos megállapításokat tartalmaz. Ha tényleg készül ezzel kapcsolatban
valamilyen kiadvány vagy mű, nem szabad kihagyni BI gondolatait belőle. Illetve
egy külföldi ismerőse rólunk megfogalmazott véleményét, melyet a következőképpen
foglalt össze: "...talán azért nem szeretnek bennünket (mármint külföldön), mert
nem vagyunk semmilyenek. Hogyhogy semmilyenek? Úgy, hogy nem lehet tudni,
milyenek vagyunk, és magunk sem tudjuk. Minden nemzet valamilyen,
komplexitásában, és ellentmondásaiban is egységes, kiszámítható. Az angol, a
német, a francia, az olasz, az amerikai összes rossz tulajdonságaival együtt
olyan, amilyen. Számítani lehet a jellemére, a hibáira, az erényeire. Tudni
lehet, hová tartozik, ellenség vagy jóbarát. A magyarról sohasem lehet tudni. A
történelme tette ilyenné, vagy ő tette ilyenné a történelmét? Akárhogy is,
Proteus-nemzetté lett, és ezt nehéz elviselni. Ezért nem becsülnek, nem vesznek
egész komolyan bennünket, nem figyelnek ránk. Épp csak ki nem mondta a szót:
ezért utálnak."
Frank
Véleményem szerint külföldön sokkal jobb vélemény alakult ki a magyarokról, mint
Magyarországon. Túl kritikusak vagyunk saját honfitársainkkal szemben, míg a
külföldieknek mindent elnézünk. Mindennek ellenére a magyarok közkedveltek
külföldön, hibánkként legfeljebb az önbizalomhiányt, a passzivitást és a múlt
állandó felemlegetését róják fel, és azt, hogy nincs bennünk összetartás.
Ria
Ez ám a téma, rengeteg írás és szinte mind tartalmaz igaz tapasztalatot. Az
egyszerű ember, nem történész meg nem szociológus, csak utazik, ha teheti. Nos –
csak európai példáim vannak – egyedül a lengyelek azok, akik bennünket kritika
nélkül elfogadnak. Egyenesen szeretnek. És ez kölcsönös. De álljon itt pár
minisztori: Schönbrunnban a parkolóban hárman vadásztunk egy üres helyre, nekem
volt szerencsém, beálltam. Az egyik vesztes elment, a másik lekurvázta a
feleségemet, és kilátásba helyezte, hogy megnézhetem a kocsit mire kijövök a
kastélyból. Gyáva voltam és eljöttem. Korzikán a butikosnő tudakolta, kifélék
vagyunk. Mondtam magyarok, mire ő: á, franszoá zsozef, voltam maguknál
Salzburgban. Moszkvában a kelet-európaiak (ott a nyugati szomszédok) közül
minket tartanak a legtöbbre. Hja 56, a Magas-Tátrában a szlovák hegyi vezető
büszke a szépen jelölt turistautakra, az erdő tisztaságára. Nekem sül a képemről
a bőr a pilisi parkerdőben a szeméthegyek miatt. Közhely hogy egy ország
közállapotairól a nyilvános vécék árulkodnak leginkább. Nálunk gyalázatos a kép.
Folytatható a példasor nyelvi bunkóságunkkal és még sok mindennel. De Illyésnek
van mégis igaza: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak, mert pl. tisztábbak
vagyunk a franciáknál, jobban főzünk az angoloknál, műveltebbek vagyunk az
amerikaiaknál stb., egy biztos: a 19. sz. végi dzsentribunkóság diktálta az
extra hungariam non est vita (Magyaroszágon kívül nincs élet) szemléletet,
amelyet kedvenc miniszterelnököm ekként korszerűsített: az Európai Unión kívül
is van élet. A kabarétréfa szerint is van, de sz.r.
korall
A legtöbb magyar szerint a magyar az egyik legjobb mindenben, csak éppen mindig
mindenhol a körülmények, amik körbe veszik a felelősek, hogy soha semmire sehol
nem jut. És ha van is benne annyi akarat, hogy azt a valamit valahogy előhozza,
az esetek legnagyobb részében el kell hagynia az országot. Vajon mi a baj abban
az országban, ami visszatartja?? Az étel? A víz? A csúnya természet? Vagy
esetleg ez a mindenben legjobb nép maga az, ami visszatartja a tagot, hogy
valamit kezdhessen magával. Lehet, hogy ez a mindenben a legjobb a valóságban
szarabb, mint a legtöbb, csak éppen a hatalmas büszkeségtől senki nem veszi
észre?
dcat
Mi lenne, ha egy kicsit szeminarizálnánk a témáról? Ha jól vettem ki, a kiinduló
kérdés: Mi a magyar? Ezen magam is régóta meditálok, megpróbálom hát röviden
összefoglalni. A magyar hatalmi elitek évszázados élménye a nagyhatalmak közé és
alá való beszorítottsága. Ez a nagyon különböző formákban megnyilvánuló
tendencia kialakította ezekben a rétegekben az alkalmazkodás és a szervilizmus
tulajdonságát és képességét. Ennek megnyilvánulása a saját népe iránti teljes
közömbösség, egoista kizsákmányolásra való hajlam, az emberek tárgyként való
felhasználása, a magyarok különböző csoportjainak egymás ellen való kijátszása,
összeugrasztása, a rasszista indulatok állandó gerjesztése, az "idegenekkel"
szembeni kirekesztő magatartás, saját hibáik és bűneik elfedésére szolgáló
bűnbakkeresés. A nagyhatalmi elitek által diktált divatok kritikátlan átvétele,
majmolása, mindenfajta önálló döntésre való képtelenség. Ez kifejeződésre jut az
erkölcsi romlottságban, vagyis abban, hogy az "elit lefelé rúg, felfelé nyal",
de nem a "keleties" orosz formában, hanem mindezt egy felvilágosító ideológiával
még erénnyé is avatja. Ez a hagyomány megnyilvánul olyképpen is, hogy az elit
bármilyen korábbi elvet, meggyőződést egy pillanat alatt felad, megtagad.
Mindezt természetesen a nemzeti ideológiával és más ideológiai maszlaggal, jogi
csűrés-csavarással elfogadtat széles társadalmi tömegekkel. Mindebből sok minden
áthatja a magyar társadalom különböző generációit is évszázadok óta. A
belenyugvás, a gerinctelen alkalmazkodás a felsőbbség iránt, a meghunyászkodás
és az ellenállás nyílt vállalásának képtelensége. A bűnbakképzés technikáinak
elfogadása és a tettetés művészete, mintha nem is értenék, miben vétkesek
(világháborúk, holokauszt, egyebek). Ez a társadalom progrediáló elbutulásának
is tünete. Ezt kiegészíti az ellenállás nagyon ritka spontán vagy nyílt
kitörése, amely hol idealista elkötelezettségek heroikus vállalásában, hol az
önfelszámolás szélsőséges eseteiben nyilvánul meg. Nem véletlen tehát a szintén
nemzeti sajátosságnak tekinthető befelé fordulás, a hiszékenység-önsorsrontás, a
múltba fordulás, az öngyilkosság, társadalmi méretű depresszió, alkoholizmus
együttes jelenléte. Jellemző vonásunk a hősködés, a hősi pózokban való
tetszelgés, a magyarság romantikus megszépítése, nemzeti héroszok teremtése,
szinte kabaréba illő formákban. Így nézünk hát ki, de mindez természetesen nem
értékítélet, hisz a többi nép sem jobb (végül is nem lehetünk rasszisták), de jó
tudatában lenni a valóságnak. Végül, további egymással összefüggő nemzeti
sajátosságok: a korrupció szégyenlős imádata, az önirónia teljes hiánya és a
határtalan bizalmatlanság.
magyarprofesszo
Magyarprof. jó kis nemzetkarakterisztikát adott – egyebek között maga példázva
azt, hogy mennyire igaza van abban, hogy nincs bennünk öniróniára való hajlam és
hajlandóság. Mindenhol csak véresen komolyan, önpusztító módon, állandóan
meakulpázva, vagy éppenséggel ellenkezőleg: csupa nemzeti színbe öltözve,
árvalányhajas bokrétával a kalpagunkon ömlengve tudunk csak nyilatkozni. Hol egy
csipetnyi lazaság, nagyvonalúság, távolságtartás önmagunktól? A valóban
egészséges önbizalom, saját magunk esetenkénti idézőjelbe tevése? Végtére is
nemzeti bűn az, ha egy nép a jég hátán is megél, nagyhatalmak között ügyesen
lavírozik, és a mindenkori hatalomnak nem egyszerűen benyal, hanem inkább csak a
látszatát kelti, miközben egész létezése a passzív rezisztencia körül forog?
Nagy baj az, ha bizalmatlan (netán sunyi) a magyar paraszt, az értelmiség
esélyleső, a munkás zabráló-fusizó, az állampolgár pedig adóelkerülő?
Elgondolkodtatok már azon, hogy miért a magyar viccek a legjobbak a világon? A
jelek szerint jókat tudunk röhögni, csak komoly pofát vágva ügyesen titkoljuk.
okosticián
A világ nem mindenhol olyan barátságtalan a magyarokkal, mint a magyarok
egymással vagy a világgal. Van még néhány ehhez hasonló. A világ a magyarokat
"hírnökein" (turisták, disszidensek, bevándorlók, munkavállalók) keresztül
ismeri meg, mert amúgy a világot mi nem érdekeljük. A világ csak akkor vesz
rólunk tudomást, ha valami nagy balhé van, vagy valamit rosszul csináltunk, ha
minden stimmel, akkor nem derül ki magyarságunk. A világnak nincs baja a
magyarokkal, amíg a magyarok nem bánnak úgy a külföldiekkel, mint a magyarokkal.
A világ külföldön egy kicsit tovább tolerálja a "magyar virtust", mint az
itthoni magyar, de ez épp elegendő az ítélet megalkotásához, a rossz hírnév
rögzüléséhez. A világnak általában akkor nincs baja a különféle nációkkal, ha
azok nem cipelik ki hátukon hazájuk devianciáit... Üdv bixi
Bikszády
Az első számú sztereotípia ugye a forgóajtós (utánad be, előtted ki, mármint a
magyar), vagyis hogy élelmesek vagyunk. Ezt bizonyítja a sok Nobel-díjas stb.
Ezt az élelmességet én megtoldanám egy kis emócióval is, egy nemzetközi egyetemi
koleszos példázaton keresztül. Ami azt bizonyítja, hogy azért a magyar nemcsak
élelmes, de azért érző szíve is van. Ha a németek maguknak valók, az oroszok meg
a lelküket is odaadnák másnak, hát a magyarok e kettő keveréke. Tegyük fel, hogy
egy kollégiumi szobában hárman sütnek vacsorára három tojást, és betéved a
szomszédból valaki. A németek azt mondják: várd meg míg megvacsorázunk, aztán
majd elbeszélgetünk veled. Az oroszok azt mondják: ülj közénk, fogd a kanalat,
és a három tojást négyfelé osztjuk, aztán majd beszélgetünk is. A magyarok
pedig: ülj közénk, fogd a kanalat, addig felütünk egy negyedik tojást is neked,
aztán majd elbeszélgetünk.
Tiborcsik
Magyarprofesszor! Elolvastam néhányszor az írásod. Mit mondjak? Fájdalmas. A
saját szakmámban van egy elterjedt mondás. Az a jó kritika, amelyik fáj.
Összefoglalásod a magyarokról, tehát rólad, rólam (talán róluk is) felfogható
kritikának, önkritikának, és megítélésem szerint, tökéletesen ült... és bizony
fájt. Valóban ilyenek vagyunk. Persze van, aki azt mondja, hogy "ha ez mind igaz
lenne, akkor már nem lenne egy magyar se a Földön..." Szerintem pedig pont azért
van még magyar a Földön, mert ilyenek vagyunk. Alkalmazkodók. Azért is tetszik
az írás, mert egy szóval sem említi nemzeti bűnnek azt, "ha egy nép a jég hátán
is megél, nagyhatalmak között ügyesen lavírozik", és nem ösztönöz hamuszórásra
sem. Csak megállapít. Egyszerűen kezünkbe adja a tükröt. Vannak persze, akik
nemzeti önteltségből nem fájdalmasnak, hanem sértőnek érzik, de ilyen esetben
nem a tükörrel van a baj, hanem azzal, aki belenéz. Az ilyen hazafias
gőzmozdonyok nem a "jó, de miért ilyen"-en gondolkodnak el, hanem egyszerűen
viszautasítják a kritikát, nem ismerve fel annak építő jellegét. Hát... ilyen
ember is a magyar. Köszönöm az írásod, szerintem telitalálat. Üdv
cOLOMBUS
Nem tagadom, kedves cOLOMBUS, soraid jól estek, bár elgondolkodtam azon, vajon
nem túlságosan aránytalan-e az összkép. Azután Okosticián megnyugtatott, hiszen
a "rendes magyar ember" bármilyen állapotból képes erényt kovácsolni, például
úgy, hogy a "túlélés" mindent igazol. Nekem csak egyetlen dolog fontos emberi és
elméleti síkon egyaránt, talán Ranke fogalmazta meg, már nem emlékszem pontosan,
de akár Marx is lehetett: Istenhez minden nép egyformán messze (vagy közel) van.
A népek között nincsen hierarchia. Az amerikaiak többsége tényleg elhiszi, hogy
bombákkal elűzik a terrorizmust, az oroszok milliói elhitték, hogy az "igazi"
szocializmus az, amit ők csináltak, a németek (a britek másképpen) hosszú időn
át gondolták (vagy gondolják?), hogy a kelet-európai kis népek alábbvalóak, mint
ők maguk. Mi, kis népekhez tartozók ezen csak úgy tudurík változtatni, ha a kis
népek "betegségeit" mutatjuk meg, s– ennek jegyében össze fogunk találkozni a
"nagy" népek kritikailag hangolt embereivel, autonóm gondolkodóival. Kösz. Bye
magyarprofesszo
Nagy baj, ha valaki mégis bizakodó a jövőre nézve? Lehet, hogy merész, de
szerintem a magyar egy túlélő típus. Kicsit mord, de tud mulatni is. Vagy van,
aki ebbe is beleköt?
fare-luci
Fare-luci! Aki nem túlélő típus, az rövid időn belül nem éli túl, akár morcos,
akár mulatós. Nem igazán értem, habár tudok olyanokról, akik szerint az ember
legjobban tenné, ha lazán kihalna. Van ilyen ... izmus is.
ultralights
Hogy milyen nép a magyar? A LEGJOBB!!!
Tökfej
Eredetileg nem akartam kifejteni, de úgy látszik szükséges: a túlélő típust nem
a magyarokra általában, hanem a magyarságot alkotó egyedekre értettem. Mivel
színmagyar genetikailag nem létezik, létezett?, ezért a magyarságot olyanok
kell, hogy alkossák, akik eredetileg más népek tagjai voltak, és túlélési
képességük segítette őket a megmaradásban. Már a 7 törzs is igen sokféle volt,
és ehhez jöttek a kunok, besenyők, jászok és így tovább, és így tovább. A
többiek is keveredtek a környéken, de azért nem ennyire. Más szóval a magyar úgy
halt ki, hogy túlélte. Itt többször felvetődött Mátyás király Az ő esetével
inkább a románoknak vannak problémái, mint ahogy Petőfivel a szlovákok nem
tudnak mit kezdeni. Mi nyugodtan vállalhatjuk őket. (Persze ha Barguzin igaz
lenne, az rendesen megkeverné a humanmergát.)
fare-luci
Akkor zárjuk a topicot valami jó kis listával. Mindenki választhat. A magyar:
nagyon okos; nagyon ügyes; nagyon kitartó; nincsen párja földön; míg a Nyugat
hanyatlik, mi feljövőben vagyunk; széthúzó; nem fér össze senkivel; állandóan el
van keseredve; nem ismeri meg a saját történelmét sem (nem beszélve Mátyás
királyról és az aranykoronáról); utálja a szomszédját, de még a saját rokonait
is; megalkuvó; kifejezetten innovatív; egy született feltaláló; a szabadság
bajnoka etc., más szóval EU-érett. Remélem mindenki megtalálta a neki kedveset.
penna
Saját felméréseimet 2000-ben, Németországban végeztem kifejezetten kultúrával
foglalkozó és általában a politika, valamint a Közép-Kelet-Európa országai iránt
érdeklődő emberek körében: ezek szerint itt Magyarország imázsa pozitív. A
magyar kormány abbéli félelme, hogy az országról megjelenő kritikus cikkek az
ország imázsát kisebbítik, nem igazolódik be (egyébként is relatíve kevés
kritikus cikk jelenik meg). A magyarországi kulturális megosztottság itt nem
ismeretes. Elenyésző hányad tud csak a fokozódó antiszemitizmusról.
Felméréseimbe bevontain a 99-es Frankfurti Könyvvásár sajtódokumentációját is.
Az ott megjelent újságcikkek kis hányada foglalkozik csak az annak idején a
magyar médiában szinte naponta felmerülő problémával, hogy ki a magyar és nem
magyar író. Az újságcikkek legtöbbje ezzel szemben kritikátlanul átveszi a
központilag kiadott sajtóanyagot, így sok bennük az ismétlés is. Németországban
a magyarországi imázst elsősorban az "Ich denke oft an Piroschka" című film, a
"legvidámabb barakk országa", valamint az "1989-es határnyitás" határozza meg.
Ez a három összetevőből kialakított imázs annyira erősnek tűnik, hogy
mindenfajta kritikus nyitottságot elnyomni látszik. Talán ennek tudható be az a
tény is, hogy 2000 augusztusában a ZDF televízióban dr. Grespik László mint
progresszív politikus nyilatkozhatott.
arsovszky
És még ráadásul 56-osak is?
Az én öntudatomat már rég nem zavarja, ha összekevernek a szomszédokkal, de
annak "örülök" leginkább, amikor Budapestet, Bukaresttel keverik. Az elején
tényleg zavart, aztán rájöttem, hogy ha zavar, ha nem, akkor is összekeverik;
végül is egy speciális nép vagyunk egy nagy szláv tengerben, jobbról meg a
labancok szorongatnak. Igazán leszokhatnánk arról, hogy egymás torkának essünk,
de ez is csak egy álomféle, mert tudom, hogy ahol két magyar van, ott már lőttek
a nyugalomnak. Ilyenek vagyunk. Ami meg a nemzeti egységet illeti, arról
kormányviktornak halvány segédfogalma sincs, egyébként is össze-vissza beszél,
és ezt sajnos nemcsak álmában teszi. Én megéltem egy igazi nemzeti egységet,
igaz gyerek voltam még, de éreztem, és ilyen csak minden évszázadban egy v kettő
lehet. 56-ban volt ilyen néhány napig. Az utcán mindenki mindenkinek barátja
volt, és mindenki egyet akart: szabadságot. Most mondok valamit nagyon halkan:
nem hiszem, hogy sokáig tartott volna ez az állapot, szörnyű volt, ahogy a
ruszkik szétverték a szabadságot, de ha nem, néhány hónap múlva mi tettük vona
pokollá a megszerzett szabadságunkat. Nekem ez a véleményem. Ha magunkra
hagynak, szétcincáljuk magunkat: itt a példa, ami most történik: szabadon,
tisztességben élhetnénk, erre jön öt yuppie és ránkszabadítja a gyűlöletet és a
demoralizációt. A k. anyjukat, hogy Petőfi szavával éljek.
smirgli
Milyen nép a magyar? "Mi baj van szegény afgánokkal? Hogy menekülnek, mint a
többi nép, a csecsenek, a palesztinok, és mint ahogy mi is menekültünk 56-ban?"
Palesztin – csecsen – magyar. Most már csak azt várom, hogy végre az amerikai
kormány is kimondja, amit szegény jó Nagy Imre mondott 1956 november negyedikén
hajnalban, kétségbeesésében: "a kormány a helyén van". Barlangban, mint Bin
Laden.
Csurka
Ma kaptam egy e-mailt egy magyarországi barátomtól. Ő hallotta ma reggel a
magyar rádióban, ahol megkérdeztek egy gimnazistát, hogy mit ünnepelünk okt.
23-án. Válasz: ezen a napon végezték ki az aradi vértanúkat. Üdv...
cOLOMBUS
A magyarok 1/15000000-od része nagyon ideges lett. Ezért. Kaposvár, 2001.
október 22. (MTI) – Az MSZP mai vezetése büszkén vállalja 1956 örökségét –
hangoztatta Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök jelöltje
hétfőn Kaposváron, Nagy Imre szülővárosában, a mártír miniszterelnök szobránál
tartott megemlékezésen... Ez az emberszabású felcserélte a sorrendet. Először
bocsánatot kellett volna kérnie a néptől, hogy annak a pártnak volt tagja s
kormányának miniszterelnök-helyettese, aki Nagy Imrét kivégeztette, utána – de
nem azon a napon – lehet elismerőleg nyilatkozni az elhunytról. Ja, az MSZP
vezetőségének tagja Horn Gyula pufajkás is... Úgy látom, a politikai
ízléstelenségnek nincs határa...
fat
Ettől tartottam. Eljött október 23-a és a tisztességes megemlékezések helyett
majd csak azt hallani, hogy kinek van joga ezen napon tisztelegni a halottak
előtt. Még ilyenkor is csak a másiktól való elzárkózás a lényeg? Kicsi voltam
56-ban, semmire sem emlékezhetek, valószínűleg fontosabb volt nekem akkor, hogy
a bilihez időben érkezzem. De nagyon sok ismerőstől azt hallottam, hogy akkor
összetartottak az emberek. Nem lehetne az évforduló napján is ezt tenni?
primax
Kedves Fat! Mivel ebbe a topicba írtál, illendő, hogy beágyazzuk a témába a
mondandódat. Tudod, van nekem egy kedves ismerősöm, Herr Dammer. Vele
beszélgettem azokról a dolgokról, hogy most nálunk ünnep van, milyen ünnep?
Szóval nagyjából elmeséltem neki azt a bizonyos majd félévszázados dolgot. Sok
mindent tud, nem kellett sokat magyaráznom. Es akkor rátértünk a Te kérdéseidre.
Kérdezte, hogy ez a Medgyessy mennyi idős, mondok, olyan 50 körül. Aha, azt
mondja, akkor ő még csak igen kisgyerek volt akkoriban. Kérdi, hogy miért
kellene neki azokért a dolgokért elnézést kérnie, amiket pendelyes korában mások
követtek el. Hm... (Ez volt az első hm.) Aztán beszéltünk Horn Gyuláról.
Kérdezte, hogy ez ugyanaz, akit most Németországban mindenféle kitüntetésekkel
halmoznak el? Mondok, igen. És kérdezte, ez ugyanaz a Horn, aki jó tíz évvel
ezelőtt az NDK-sokat kiengedte? Aha! Erre jött egy fura kérdés: És közébök
lövetett?? Mondok, az isten szerelmére ne keverje a dolgokat, éppen hogy
átsegítette őket Ausztriába, és onnan mehettek tovább Németországba!! Szóval nem
lövetett? Hagyja már ezt a lődözést! De tovább beszélgettünk, kérdezte, hogy
mikor nálunk a rendszerváltás megtörtént, akkor is ez a bizonyos Horn volt az
egyik főnök az országban. Mondok, igen. Persze ezt biztosan nem tudta elviselni,
és ekkor már csak belelövetett a tömegbe. Mondtam, nem!!, szépen, gond nélkül
átadták a hatalmat az akkor megválasztott új kormánynak. De amikor kiderült,
hogy ellenzékben volt, kérdi Dammer úr, akkor csak a nép közé lövetett. Most már
tényleg úgy éreztem, ez mániás. Mondtam nem, böcsületesen eljátszotta az
ellenzéki politikus szerepét. Azt mondja Dammer, hogy de ezek után már biztosan
elmerült a történelem süllyesztőjében ez a Horn? Mondtam, nem, mert a 94-es
választásokat ők nyerték meg. Erre ő mondta, hogy hmmm. De mondtam, ezzel még
nincs vége, mert 98-ban mások nyerték a választásokat. Na aszongya, de ekkor már
biztosan a nép közé lövetett. .. Itt feladtam, de annyit még elmondtam neki,
hogy ha lehet, egy picivel jobb állapotban adták át az országot, mint ahogy
megkapták, és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, felállt a
miniszterelnöki székből és átadta az újaknak a hatalmat. Ezek után már csak az a
kérdése volt, hogy akkor miért van az, hogy a választók kb. fele "rájuk" szavaz.
Erre megint csak egy hm következett... Hát csoda, hogy nem tudnak eligazodni
rajtunk "odaát"???
ti-is
Nem értem, mit akar mindenki a lődözéssel. Nem lődöz senki, hála istennek. Még
Horváth Balázs se lövetett a tömegbe a taxisblokád idején. Legfeljebb csak
majdnem.
katicabogár
Hogy az ünnepnél is és a topicnál is maradjak, itt egy régi emlék. Vagy 7 évvel
ezelőtt a lányom nyolcadikos földrajztanára (ne nevessetek, van ilyen
Amerikában) kiállt az osztály elé, és elmesélte a gyerekeinek, hogy mi történt
ezen a napon 56-ban Magyarországon. Mondandóját azzal fejezte be, hogy ...és mi
szégyelhetjük magunkat, hogy nem segítettünk nekik. Később elkérte a matyar
guilas receptjét is. Akkor most ünnepeljünk. Csináltunk valami olyat is szaros
ezeréves történelmünk során, amit nem kell szégyelnünk. Forradalmat meg matyar
guilast. (cOLOMBUS szellemileg hontalan)
cOLOMBUS
Fat, ennél azért okosabbnak véltelek. Nagy Imre szerinted melyik párt tagja
volt? Maléter szerinted melyik párt tagja volt? Angyal szerinted melyik párt
tagja volt? És lehetne még sorolni hosszasan azt hiszem. Nem tudom Medgyessy
hány éves, de meglepődnék ha 10 évesnél több lett volna 56-ban. Mi olyan meglepő
abban, ha ő nem Kádár hanem Nagy Imre örökösének tartja magát?
JL
Hurrrá!!!! Dicsőség Horn Gyulának és az MSZMP-nek, áldjuk dalokban neveiket
azért, mert 89-90-ben nem lövettek a tömegbe. Valahogy ezt én mégis kihagynám.
Az MSZMP-nek nem volt más lehetősége, mint békésen átadni a hatalmat. A sztálini
birodalom mögülük ekkorra már teljesen összeomlott. Ha lövetnek az egyenlő a
polgárháborúval, és mivel már hátországuk ekkor nem volt, egyenlő lett volna
részükről az öngyilkossággal. Tehát saját jól felfogott érdekükben nem lövettek.
Ráadásul egy tényleges forradalom esetén esélyük sem lett volna arra, hogy
gazdasági, politikai hatalmukat átmentsék. Az MSZP ma egy civilizáltan
politizáló, mérsékelt baloldali párt. Ez tény De arról azért nemigen kell
megfeledkezni, melyik pártnak a jogutódjáról beszélgetünk!!!! Az MSZP az,
amelyik ma leváltani képes a FIDESZ-MPP rezsimét. Az én meglátásom szerint,
sajnos ők erre a legalkalmasabbak jelen pillanatban. Szívesebben váltatnám le a
FIDESZ-MPP-t az SZDSZ-el, de ez sajna nem csak rajtam múlik. Egész pontosan
rajtam nem múlik majd. De október 23-ának ünnepén az MSZMP jogutódja inkább
maradjon csendben. Ez nem az ő napjuk.
Rózsa Misi
Primax, Rózsa Misi! Itt van. Aszongya, hogy az MSZP-nek semmi köze október
23-hoz, coki. Ne szónokoljanak, ne mennyenek közelébe se. Hát én pediglen teljes
mellszélességben felsorakozom Primax mögé, nem kell kirekeszteni ebből az
október 23 témából senkit. Eccer már ne arról szóljon az október 23, hogy kinek
– nem – az ünnepe. Szerintem nyugodtan nyilvánuljon meg az MSZP október 23
kapcsán. Sőt! Figyelni fogom minden szavukat. Árgus fülekkel. Tudod, Rózsa Misi,
itten ebben a kicsi országban mindenki valamilyen ...istáknak a politikai
utódja. Kádáristáknak, Rákosistáknak, Gömbösistáknak, Kunbélistáknak,
Bánkbánistáknak, Vazulistáknak az utódja. Hol húzod meg a határt, és milyen
megfontolás alapján, hogy kit tartunk már szalonképesnek, és kit még nem?
katicabogár
Sok mindenben valóban igazad van Fat. Én viszont egyet szeretnék: ha egyszer
valaki valóban leírná 56-ot tisztességesen és becsületesen! Ez eddig
ellentmondóak a történészek és közírók bárminemű fogalmazványai e kérdésben e
korszakról. Pl. egyáltalán nem vagyok arról meggyőzve, hogy 56 mit akart
valójában. Egyáltalán nem igaz az, hogy a nyugati világhoz akart tartozni.
Segítséget kért tőle áz elnyomás alóli szabadságharcához, de hogy mit akart
valójában, az korántsem tisztázott!!!!... Ha Medgyessynek nem is kellett volna
bocsánatot kérnie, hiszen akkor ő a bilijét igazgatta akkoriban a segge alá még,
de azok, akik abban részt vettek, azoknak valóban egyszer legalább bocsánatot
kellett volna kérnie azért amit csináltak. Ez még csak a legkevesebb lett volna.
Ma az MSZP nem az 56-os MSZMP, hiszen Hornon és Gálon kívül nincs olyan személye
akiknek "olyan" köze lenne 56-hoz, mint amilyet általánosságban írsz vagy írtok
ebben a témában. Nagy Imréről is azért "álltak" le, mert alapjában véve a
kommunista akkori vezetés tagja volt. Annak történeti szerepe is bőven
feldolgozásra vár, mert így ma minden kuszált állapotban van, és gyanítom nagyon
sokáig. A forradalomnak nem volt vezéregyénisége, mert spontán felkelés volt. Ha
Rákosi "konszolidáltabban" kezelte volna itt a "kommunizmust", egyáltalán nem
biztos, hogy a forradalom létrejött volna. Ezen azért el kellene gondolkodni.
Nagy Imre nem rögtön, csak később vette úgymond a kezébe a kormánybotot, sok
minden ok volt arra, hogy miért. Ajánlanám Gyurkó "bakancsos forradalmát"
elolvasni – tán még az a leghitelesebb. Most hallottain a mai nap alkalmából,
hogy a kisiskolást megkérdezték, hogy mit tanult az iskolában 56-ról. "Nem sokat
alapjában véve! Azt, hogy a magyarok felkeltek az oroszok ellen!" Tehát az MSZMP
maija és Medgyessy meg pláne nem azonosítható az 56-os eseményekkel. Ha csak az
nem, hogy az MSZP az MSZMP utódja, de nem abban az értelemben, ami értelemben az
56-os gyilkolászás történt. Mindent úgy össze lehet kavarni, hogy a fal adja a
másikat. Miért nem lehet szétválasztani, és miért kell összemosni a dolgokat. Én
nem szeretem az MSZP-t, de nem azért, mert a "Medgyessy kommunista volt!!!",
hanem azért, mert az MSZP olyan politikát sugall, ahol központiasabb gazdaság–
és politikai irányítást akar. Olyat, mint a Fidesz, ami szintén ugyanezt teszi.
A tisztességtelen érdekdiktátumból innen is és onnan is elegem volt. Legyen
"erősebb" kormány de igazságosan a gyengébbeket segítve és a "gazdagabbját"
fékezve – kicsit úgy, hogy kevesebbet fejlődve ugyan, de általánosabban és
igazságosabban éljünk. Ez nem is egy nagy kívánalom, de alapkívánalomnak fogom
fel. Érdekes az, hogy mitől ilyen nehéz ezt teljesíteni.
Ősspanyol
Rózsa! Egy civilizáltan politizáló mérsékelt baloldali párt (ami szerinted az
MSZP), amely úgy mellékesen le szeretné váltani a jelenlegi kormányzó pártokat,
megtehetné, hogy nem emlékezik meg 56-ról!? Ha elfogadjuk, hogy a mai MSZP nem
ugyanaz a párt, mint az MSZMP volt, mi a probléma, ha nem fogadod el, akkor
ugyanazt mondod amit a Fidesz és a MIÉP De ebben az esetben miért akarod
leváltani a Fideszt? Sok mindent a szemére vethetsz a Fidesznek, de hogy nem
lenne antikommunista azt nem hinném!
JL
Ősspanyol! Soha senki nem fogja leírni 56 történetét "tisztességesen és
becsületesen", ahogy kívánod, mert ez elvileg is lehetetlen: 56 története egy
igazi kaotikus történet, ahány világnézetű ember van, annyi olvasatja van
nekije. Egy biztos: a Rákosi-rendszer jobbítására indult megmozdulás órákon
belül szabadságharccá is változott, mert beavatkoztak az oroszok. Ennyi a tuti
biztos. Innentől kezdve a valóság keverése álmokkal, jó kis utólagos
halandzsákkal. Csak nézzétek a mai ünnepet: a még élő 56-os VALÓDI főszereplők
nagy része sehol sincs a műsoron (Király Göncz, Mécs, Darvas), mert ugye ők
szabad demokraták, és még el tudnák mondani a részleteket. Ha valami kis köze is
lenne ennek az országnak a tisztességhez meg a demokráciához, akkor ezeknek) az
embereknek ott kellene ülni a díszünnepségeken az első sorban. De nincs. Aztán
itt van az MSZP Ezeknek szinte semmi közük sincs az 57-es MSZMP-hez, azt
kormányviktor és jóllakott lászlóék is tudják, akiknek viszont dugig volt a
családjuk MSZMP-s tagokkal. A szellem, amit viszont a jelenlegi kormányzat
képvisel, az sokkal közelebb van ahhoz a Rákosi-rendszerhez, mint ahhoz amit a
mai MSZP képvisel. Ez a valóság, és ez nem jó hír a magyar demokráciának.
smirgli
23-án összeült a pol. vezetés (Rákosi, Gerő, Münnich, Hegedűs stb.) és
megválasztották Nagy Imrét. Ez egy leíró kijelentés. De miért Nagy Imrét
választották meg? Nagy Imre azelőtti szerepe is? – számtalan "verzió" jelent
meg, de megúszta Rákosi üldöztetését is. Miért? (Nem mintha azt kívánnám, hogy
ne úszta volna meg!) Szóval az akkori időben és cél nem "az" a fajta
"Demokráciára" vették az irányt, mint amit ma nagy bőszen gondolnak és
hirdetnek, mert egy csomó "ilyen" olvasmányban erre utaló ilyet nem olvastam egy
cseppet sem, sőt! azt olvastam, hogy megalakultak a "szocialista önigazgatású
munkástanácsok", ami messze nem a "polgári" forradalmak sajátja... és még
lehetne az embernek mondani vagy leírni kétségeit ezekkel is! kapcsolatosan. Az
az egy tiszta, amit smirgli is írt: a "ruszkik haza" van egyedülien és alaposan
igazolva. A többi meg csak szájíz szerinti előadás – mint a mai nap is... Mit
taníthatnak ma az alsósoknak erről??? És holnap? Holnapután?
Ősspanyol
Bibó akkor azt írta (és azért neki még lehet hinni!), 56-ban az oroszok
megakadályozták egy "tisztább" szocialista létforma kialakulását". Ez azért
furcsa, nem? Bár tudható, hogy Bibó a kommunizmussal az első időkben
szimpatizált, csak később fordult el tőle...
Ősspanyol
Ma nagyon sok megemlékezést hallottam, és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy
én akkor milyen idősíkban, milyen galaxisban éltem. Esetenként csak a régi
filmfelvételek alapján jöttem rá, hogy én is ott voltam több iskolatársammal
együtt. És amit végképp nem értek, hogy mi közel nem vagyunk olyan véresszájúak,
mint azok a fiatalok, akiknek a diplomától az ösztöndíjig minden az ölébe hullt,
és ma jól jövedelmező állásokat töltenek be, de gondolkodásmódban az 1950-es
évek elejét idézik.
Cave
Rózsa Misi, ritkán vitázom veled, de akkor nagyon. Igazad van. Rekesszük ki
őket. Mocsok komcsik, fuj, dögöjjön meg mind! Örüjjenek, hogy levegőt vehetnek.
Mer 56 az enyém meg a tied, de az övék nem. Hogy 56 kivégzett miniszterelnöke
kommunistának vallotta magát? Haláláig? Hogy akiket 89 júniusában újratemettünk
azok mind kommunistának vallották magukat? Az nem számít. Ők mit adtak ennek az
országnak? Az életüket? Na és? A mi liberális felfogásunk szerint vannak a
rendes fasza gyerekek meg a rohatt komcsik. Akikről asse baj, ha nem azok,
aminek gondoljuk őket. Gondoljuk? Gondolod! Végre egy platformon Rózsa Misi és
az Orbán-Torgyán kormány, meg a Csurkapista. Mert ők is azt mondják, amit Te,
kedves Misi! Tőled is megkérdem: Milyen alapon lehet bárkit kizárni a nemzetből?
Hogy neki ehhez nincs joga. Mert miért is? Ismered a viccet a rókáról meg a
medvéről? Hogy nyuszi hol a sapkád? Ha magukat valamilyen szinten liberálisnak
nevezők ilyen kirekesztők, akkor mit várunk a jobboldaltól? Milyenek legyenek
ott a fasiszták, a neonácik, ahol még a liberálisok is kirekesztők? Mert ha azt
mondod, hogy XY és Z legalább október 23-án maradjon csendben, azt még
elfogadom. De hogy valaki csak azért ne vallhassa magáénak 56-ot, mert MSZP-s
vagy MSZP-szimpatizáns? Csak óvatosan teszem hozzá: cirka az ország fele... Meg
amit a másik topicon írtam, zömük már nagycsoportos volt 56-ban, ha egyáltalán
élt... Bezzeg a Torgyán aki, ha 56-ban nem is, de utána a vérbíróságon tette a
dolgát... Az igen. Vagy a sok szemétláda, aki ma 56-os meg hős, meg minden,
legfőképpen kirekesztő, szélsőjobbos, aztán lehet,, hogy 56-ban szart se
csinált... 56-os "hős" ma annyi van, mint korábban partizán meg ellenálló – nem
lehet, hogy azok léptek át? Hallgatom a Pongrácz Gergely nevű idióta hőbörgését
a rádióban: ők szovjet páncéloshadosztályt semmisítettek meg... Persze, igen,
nővér még egy injekciót... Övé 56. Ő megmondja, hogy kié 56. Akiről azt
hallottam, hogy mint a környéken hírhedt Pongrácz-banda feje, maga lőtte volna
le ellenlábasát a Corvin közben, a korábbi parancsnokot... Nagyszájú. Lehet,
hogy jó, hogy 56 elbukott. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha a
Pongrácz-félék kezébe kerül a hatalom. Sok torzsalkodó vén marha. Ismerek olyan
embert, aki korábban betege volt, hogy nem vették fel a pártba. Ma egyik vidéki
városunk 56-os veteránjainak vezetője. Tagja az országos szervezetnek is. 56-ban
cirka 18 éves volt, és a képét sem dugta ki az utcára se... De Mécs Imrét
kifütyülik. Göncz Árpádot lehazaárulózzák. Ők méltósággal tűrik. Ők
megbocsátottak mindenkinek. Ők tényleg képviselnek valamit, amiről sokaknak
gőzük sincs. A kirekesztőknek végképp. Ők nem rekesztenek ki senkit. Sőt,
szólnak a kirekesztők ellen. Akik pedig egyre többen vannak. És Misikém, Te is
közéjük tartozol? Oda akarsz tartozni? Biztosan jó asztalhoz ültél?
libi-komcsi
Libi-komcsi! Csúnya, durva ami a Pongrácz Gergelyről futtatott eszmédet illeti:
nem ismerem a mai szellemi állapotát, de mindenesetre gondolom, helytelen
idiótának nevezni. Azért a Pongrácz Gergely annak idején aktívan tett valamit az
élete kockáztatásával a szovjet megszállás ellen. Odaállt és csinálta. Pedig
életveszélyes volt. Sokan bele is haltak, tudod? Akkor én még csak féléves
csecsemő voltam, helyettem is csinálta. Meg még sokak helyett. Én, ha
megengeded, tisztelem érte. Akár naccájú, akár nem az. Amúgy a kirekesztésről
írottakkal egyetértek.
katicabogár
Katicabogár: 1. Személyesen ismertem olyan hajdani Corvin közi harcosokat, akik
azután jöttek el onnan, hogy a Pongrácz átvette a parancsnokságot. Ők mesélték,
hogy az elődjét a Pongráczék lőtték le. Ők azért jöttek el, mert féltek. Nem az
oroszoktól... 2. Én Pongráczot csak 89 után ismertem, csak a médiából. Soha egy
percig nem tartottam szimpatikusnak. Tökéletesen megfelelt annak a képnek, amit
az előzőekben említett urak lefestettek róla. Nagy hangú, primitív ember. Lehet,
hogy nem ő lőtte le az elődjét. Mindez szóbeszéd. Utcai barikádharcban bármi
előfordulhat. 3. Pongrácz hazajött. Elkezdte a kirekesztősdit. Ő volt az, aki
kezdettől szélsőjobboldali volt, aki az 56-os kommunisták szerepét (Nagy Imre)
megkérdőjelezte. 4. 89-ben ott voltam október 23-án a Parlamentnél. Délben is,
és este is. Délben jó érzéssel távoztam: végre köztársaság vagyunk. Este nem
éreztem jól magam. Már akkor méltatlan hangokat hallottam, amelyek akkor csak
valamilyen megmagyarázhatatlan rossz érzést keltettek bennem. És amelyek aztán
az évek múltán rátelepedtek az 56-os megemlékezésekre. Felszínre tört a
gyűlölet. Az utóbbi években már nem megyek október 23-án sehova. Szüleimnek nem
mondom – nem merem mondani (apám börtönben ült 56 után, nagybátyám már 51-től
sitten volt egy "köteles" per kapcsán, 56-ban kiszabadult és nyugatra ment,
nagyapámat internálták), hogy lassan hányingerem támad attól, amivé 56 lett.
Valahol vágyom a titkos családi megemlékezések, az "illegális" anyagok,
relikviák terjesztésének korszakára, ami valamilyen hihetetlenül szép és tiszta
dologra utalt. Aztán eljött a szabadság, előjött sok megkeseredett ember, akik a
gyűlölettől nem látnak, és sok olyan, aki kiment nyugatra, élt mint Marci
Hevesen, aztán hazajött, és közölte, hogy Ő NEKIK VANNAK IGAZÁN JOGAIK. Mert
miért is? No, ez is a Pongrácz. 5. Tudod, ha 56 szelleme a Pongrácz-félék
szelleme, akkor én abból nem kérek. Számomra, aki csak két és fél évvel később
születtem, 56 üzenetét nem ők hordozzák. Vagy ha igen, akkor nem kérek belőle.
Számomra 56 üzenete 40 évvel későbbre a nemzet megbékélése, a csendes,
megbocsátani képes hősök példája, akik tűrték sorsukat, a megaláztatást, a
mellőzést, itt Magyarországon. Igen, a Göncz Árpádokra, a Mécs Imrékre gondolok
és a névtelenekre, akik ma nem a gyűlöletről beszélnek. 6. Legyünk reálisak. 56
soha sem volt az, aminek lefestették. Nem volt ellenforradalom, aminek 34 évig
nevezte a hivatalos politika. De nem volt patyolattiszta forradalom sem: azért
voltak lincselések, azért volt Köztársaság tér is. Ezek az események két dologra
voltak jók: hogy az ÁVÓ-s pribékeknél semmivel sem különb csőcselék kéjesen
kiélhesse primitív hajlamait – és hogy ezzel és ezáltal ugyanő lejárassa a
valóban tisztának és szeplőtelennek indult forradalmat. Saját szüleim látták
Mező Imréék meglincselését, ők meséltek lámpavasra akasztott emberekről. Tehát
hiába tagadjuk, 56-nak volt egy ilyen irányultsága is. És gyanítom, a Pongrácz
és a hasonló, ma is véresszájú hőbörgő, acsarkodó szerencsétlenek inkább ezeket
a hangokat idézik. 7. 56 akkor kerül majd méltó helyére, amikor már mi a föld
alatt leszünk. Azok is, akik átélték, és mi is, akik az 56-ot követő negyed
évszázadban születtünk. Az 56-ot megélteknek azért kell elhalnia ehhez, hogy ne
maradjon "szubjektív tanú" – ahogy a történészek jó érzékkel látják. Nekünk meg
azért, mert a mi számunkra 56 már a nemzet súlyos megosztását eredményező,
kizárólag pártszempontokat, rövidlátó pártérdekeket figyelembe vevő, kirekesztő,
gyűlöletre uszító megemlékezéseket jelent. 1848-at ma már lehet tiszta szívvel
ünnepelni. Nem áll fenn a veszélye, hogy Kossuth és Széchenyi egymás torkának
esik. Nem kell attól tartani, hogy egy hang leárulózza Görgeyt. Hogy leárulózzák
Deákot a kiegyezésért. Hogy egy féllábú öreg honvéd valami ordenáréságot ordít
bele a mikrofonba. Nem, ők már szépen megférnek a panoptikumban egymás mellett.
Kell még vagy 50 év, és mindenki helyére kerül. Nagy Imre is, Maléter is, Göncz
is, Mécs is, Pongrácz is. És a kisemberek is. Ismertek, ismeretlenek. 8. Tudod,
még egy dolog eszembe jutott. Van egy mondás, hogy a háború túl komoly dolog
ahhoz, hogy katonákra lehessen bízni... Hát, tudod, egyesek szerint a politikát
pláne nem szabad katonákra bízni. Pongrácz ugyan nem volt katona a szó szoros
értelmében. De a fentiek illenek rá...
libi-komcsi
Libi-komcsi! Nem értem, miért estél neki Rózsa Misinek, csupán azt mondta, hogy
a volt MSZMP-sek legalább ilyenkor maradjanak csendben. Nincs másról szó, csupán
a jóérzésről. Kovácsnak és Medgyessynek tudnia kell, hogy a 301-es parcellába
nem a Politikai Főiskola egykori hallgatói járnak osztálytalálkozóra, a közönség
többsége olyan, 56 által valamilyen módon érintett, akiben – akár tetszik, akár
nem – a puszta megjelenésük ellenérzést kelt, és nem tudják nem azonosítani őket
a múlt rendszerrel. (Mellesleg nem is lehet.) Rózsa Misivel meg már csak azért
is lehetnél megértőbb, mert végül is neki vannak "empirikus" tapasztalatai még a
"reformszocialisták" országlásának idejéből is a szólásszabadságot és a
demokráciát illetően. Üdv
varjú
Varjú! Ez mind igaz, amit írtál, de elhallgatsz olyan tételeket, amitől
világosabb lesz a paletta. Csak a tényeket nézzük: 56-ot azok a kommunisták
kezdték, akik rájöttek, hogy átverték őket és a hitüket. Mára ezt a Fidesz
1000-rel próbálja meghamisítani; még Antallnak is volt annyi tisztessége, hogy
kijelentette: 56 mindannyiunké (aztán ő is beborult). Most itt van ez a MISI
gyerek. Ő egy nagy érzelmekkel teli, jó szándékú ember, akinek, mint sokan
másnak (pl. nekem is), voltak kellemetlen élményei az átkosban. Ő nem tud ezen
érzelmein túllépni, pedig a mai világ messze nem erről szól. Aztán: a 89-90
átmenetet megint azok a fránya – nevezzük őket reform– – kommunisták NEM
akadályozták meg, sőt próbálták megérteni az új idők szelét. Hát persze, hogy jó
lenne" a múltra nem emlékezni, de nem lehet, mert az ország többsége MSZMP-s
párttag volt, a jelenlegi kormánypártokban is hemzsegnek, hogy a szélsőjobbot
hagyjuk a francba. Ezt nem bírja sok ember felfogni, hogy itt így történt az
átmenet, és ráadásul ezek a frányák nem is gátolták (nagyon). Akkor most miért
baj ha M. kimegy a temetőbe? Azért mert néhány szélsőséges ember ott uszul?
Uszuljon a Pénzügyminisztérium előtt, hogy a lábuk alól lopják szét az ország
közvagyonát magánvagyonná, ellenőrizhetetlen módon. Ez senkit sem zavar? Például
téged ez nem zavar? Végig tudod gondolni, hogy hová vezet ez a politika?
Miközben egy szocialista politikusnak ma is több köze van 56-hoz, mint a
szélsőjobb bármely alakjának.
smirgli
Természetesen senki sem vitatja el a jogát Medgyessynek meg Kovácsnak, hogy
kimenjen a 301-es parcellába. Joga van hozzá. A történetesen ott tartózkodó
idősebb Mansfeldnek meg ahhoz van joga, hogy esetleg kifütyülje. Az meg, hogy a
szocialista politikusoknak is köze van 56-hoz, kétségtelen. Csak épp elég
sajátos, és abban ragadható meg, hogy mindegyikük azt fújta 89-ig, hogy
ellenforradalom volt. Üdv
varjú
Varjú barátom! 1. Nem "estem neki" Rózsa Misinek, őt, bár személyesen nem
ismerem, virtuális barátomnak tekintem. Csak éppen ebben az esetben nem osztom a
nézetét, és megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy milyen nézetekkel
azonosul, amikor ilyet állít. Szerintem. Mert ez is a lényeg, hogy egyikünk
sincs birtokában az abszolút tudásnak, csak véleményünk van, amit megírunk és
kész. Vannak persze kinyilatkoztatók is, de azokat hagyjuk. 2. Veled is vitába
szállnék. Magyarországon 800 ezer MSZMP-tag volt a rendszerváltáskor. Korábban
kicsit több. Az ötvenes években pedig még több MDP-tag volt. Szerintem az MSZMP
kismiska az MDP-hez képest, már ha ordenáré szervezetek között lehet ilyen
összehasonlítást tenni. Kádár jópofa öreg bácsi Rákosihoz képest. Már ha két
gennyláda között lehet értelme ilyen összevetésnek. De a nép, az rendesen
felsorakozott mögéjük. És a népet nem lehet leváltani. Nagy Imre egyik utolsó
mondata volt, hogy reméli, újratemetésén többen lesznek, mint Rajkén. Szomorú,
de nem voltak. Kádár szavára kiment 57 május elsején vagy egymillió ember a
Ligetbe. Ez lett volna a MUK? Nagy Imre újratemetésén – én végig ott voltam –
szerintem kevesebben voltak, mint egy éwel korábban az erdélyi tüntetésen. Akkor
majd agyontapostak. 89-ben pedig kényelmesen álldogáltunk, nem volt tömegnyomor.
Voltak mondjuk 50-100 ezren, maximum. Meg sem közelítették a Rajkot vagy 57
május elsejét. Ez van. Ilyen ország ez, ilyen a nép. A népet nem lehet
leváltani. Medgyessy lehetett vagy 10 éves 56-ban. Ezt kéne már felfogni, hogy
lassan nem lesz olyan élő ember, akit bármilyen felelősség terhel 56-ért és az
utána következő megtorlásért. Meg egy kis önkritikát kéne gyakorolni. Mit
mondott utólag Kádár? Meg korábban Gerő? Hogy előjöttek a nyilasok meg jön a
fehérterror. Hazudtak? Sokáig azt hittem, igen. Ma már tudom, hogy nem hazudtak.
Csak csúsztattak. Ugyanis 56-ban jelen voltak a nyilasok IS, meg a fehér terror
IS. Picikét. Csak annyit, hogy beszennyezzék. Főleg, amíg veszély volt, és
lőttek. Utána egyre nagyobb pofával álltak elő. Én például Mindszenty beszédét
is a nem kívánatos felhangokhoz sorolom. És ugye voltak a már általam is
említett lincselések, akasztások. Aztán jött az "erdész" és rendet csinált,
kizavart mindenkit az erdőből. Bő harminc évre. Aztán jött 89. És előjöttek az
56-os hősök. Meg a "hősök". És most nem 12 nap állt rendelkezésére az
embereknek, hanem 12 év Ezalatt nem lehet félrevezetni a népet. Akiről a nagy
szabadság alatt kiderült, hogy antiszemita, nyilasszimpatizáns, horthysta
szélsőjobboldali alak, arról 56-ban is kiderült VOLNA, ha hagyják. Nem volt rá
ideje. Mindössze. Nagy Imre kommunista volt, kommunistaként halt meg. Az 58.
június 16-án kivégzettek mind baloldaliak voltak. Ma már kevesen vállalják velük
az eszmei közösséget, pedig sokkal többet tettek az országért, sokkal többet
adtak az országnak, mint a kétes hírű Pongráczok. Könnyű az utcán barikádról
lövöldözni, ezt megteszik a világ bármely országában a hőbörgők. De odaállni egy
bíróság elé úgy, hogy csak egyetlen szavadba kerül és megkegyelmeznek, és a
bírák szemébe mondani az igazságot, ami egyben a saját halálos ítéleted, de ami
egyben azt is kimondja, hogy Kádár áruló, az oroszok megszállók és
Magyarországnak nincs legitim kormánya: ez igazi hőstett. Ezt nem lehet forró
fejel, elborult aggyal megtenni. Ezt csak ezerszer végiggondolva, hideg fejel,
meggyőződésből lehet megtenni. Lövöldözni lehet dühből, első felháborodásból,
vérszomjból, gyűlöletből. A bíróság előtt elmondani az IGAZSÁGot – ezt csak
meggyőződésből lehet. Nem akarom Nagy Imrét érdemtelenül magasztalni, de ugye
ki-ki emlékszik arra, hogy volt más olyan személy is, akinek csak egy szavába
került volna, hogy elkerülje a kivégzését... Hát ezért hős számomra Nagy Imre.
Elsősorban. És ezért nem ér a nyomába, nem érhet sohase a nyomába egy Pongrácz,
semmisített volna meg akárhány orosz dandárt is... 56 össznépi felkelés volt.
Ahogy a baloldaliak nem sajátíthatják ki, ugyanúgy nem sajátíthatja ki más sem.
Valószínűleg kb. 57 februárjára egymás torkának estek volna az akkoriak, de a
történelem megkímélte őket attól, hogy győztes forradalom dicstelen hősei
legyenek. Nem tűnt még fel, hogy dicsőséget csak a vesztes forradalom ad? Mivé
lett a francia forradalom? Vagy az orosz? Vagy mivé lettek a korábbi, szentként
tisztelt hős ellenállók? Wałesa? Corazon Aquino? Még valami: az MSZMP utolsó
kongresszusán új párt alapítását határozták el, MSZP néven létrejött egy új
párt. Tehát jogilag sem korrekt összemosni az MSZP-t az MSZMP-vel. De aki
korábbi MSZMP-sként ma MSZP-s – én nem vagyok, sose voltam, sose leszek –, az
százszor tisztességesebb, mint az, aki ma Fideszes vagy MDF-es, Kisgazda vagy
MIÉP-es. Ugyanis számomra hitelesebb, ha valaki a ló ugyanazon oldalán marad...
Mert azt mondhatja valaki, hogy ő baloldali, és hát nem így kellett volna... De
mivel indokolja korábbi MSZMP-tagságát ma egy jobboldali párt tagja-híve? Főleg,
ha 1989-ig volt tag, nem pedig korábban lépett ki? Még valami. A 301-es
parcellában nyugszik Nagy Imre, Magyarország kivégzett miniszterelnöke, haláláig
kommunista, az MSZMP alapító tagja. Ha ma élne, biztos nem fideszes volna. És ha
Mansfeld Péterre tekintettel lehet ott "kommunistázni", akkor én azt mondom:
Nagy Imrére tekintettel nem lehet ott kommunistázni. És Nagy Imrére való
tekintettel bátran mehet oda bárki, akinek bal oldalon van a szíve. Akár október
23-án is. Szégyen az országnak, hogy van egy sírkert, ami a már az ott nyugvók
miatt is a megbékélést kellene segítse, ma mégis megosztja a társadalmat. És még
valami: a holtaknak megnyugvás és tisztelet jár. Minden kultúrnép tiszteli a
holtakat. Talán azért, mert ők már így vagy úgy, de végigmentek azon az úton,
amelyik elkerülhetetlenül mindannyiunkra vár.
libi-komcsi
Az ég szerelmére, 1948-1989 között egypártrendszer volt kis hazánkban. Ergo nem
lehetett a Fidesz 1956-os tagja Medgyessy De tapintatosan szeretném közölni,
hogy a KISZ az MSZMP előszobája volt. És mintha jelenlegi politikusaink egy
része KISZ-tag lett volna. Hogy elvből vagy egyéb ok miatt (külföldi ösztöndíj,
jó beosztás stb.), azt most hagyjuk. De próbáljunk végre emberi módon
viselkedni. Higgyétek el, hogy akkor este, a Bem-szobornál, meg a Rádiónál
senkinek sem jutott eszébe a kapitalizmus meg a privatizáció. Független
Magyarországot akartunk! Csak az a baj, hogy magunkra maradtunk. (Szuez, ENSZ
szerepe stb.) Utána évekig szívtunk, mint a torkos borz, akik akkor fiatalon
hittünk abban, hogy megválthatjuk a világot. És szívunk ma is! Mert ma is ez a
generáció az oka mindennek a vezetőink szemében. OK. Vállalom. Én vagyok az oka
a Rigómezei vereségnek, a mohácsi vésznek, Dózsa bukásának, a törökök 150 éves
uralmának etc. Mea culpa, mea maxima culpa!
Cave
Ha volt ott Mansfeld-rokon, akkor fütyülhet, de a hazaárulózás az nem jogos.
Tudod Varjukám: a Mécset és Gönczöt is hazaárulózta ez a banda, akiknek a
cipőzsinórjáig sem érnek fel ezek a neonácik. Ebből is látni, csak te nem látod,
hogy ennek az általad védett csürhének semmi köze 56-hoz, ők közönséges
politikai alvilág. Aztán az utolsó megjegyzésed: hát ez tényleg nevetséges volt,
de gyorsan kigyógyult a többségük belőle. Üdv
smirgli
Cave! Ahogy kiveszem soraidból, te 56-ban cselekvőképes korban voltál. Nekem is
vannak emlékeim róla. Október 31-én elszöktem otthonról, s egy kerékpárral
behajtottam Pestre (Pest környékén laktunk). Láttam a soroksári Juta dombot, az
ottani ütegállást, aztán a Nagyvárad téren hason csúszva kellett átmennem, mert
a tűzszünet ellenére arrafelé lövöldöztek, a Lövölde téren akasztott ember
lógott a fán, az akkori Gorkij fasorban (ma Városligeti fasor) tankok álltak
sorban, az egyikből egy kormos arcú orosz rám fogta a géppisztolyát s úgy
követett tekintetével a Szinyei Merse sarokig stb. Ezeket nem dicsekvésképpen
(és ha azért?) írtam, hanem csak azért, hogy lásd, van fogalmam azokról az
eseményekről. Szóval, meg szeretném tőled kérdezni, hogy szerinted a mai
ünnepségek 56 kapcsán visszaadják-e az akkori hangulatot, hitelesek-e ezek a
műsorok? Mert szerintem NEM.
Frank
Frank! Tudod, ennyi évtized után még nem lehet hiteles megemlékezést tartani.
Furcsa dolog az emlékezet. Ugyanazon eseményt másképp lát mindenki. Valaki azt
mondta, hogy 1956 októbert igazán akkor lehet megünnepelni, amikor már senki nem
él a résztvevők közül. Ami zavaró, hogy miért kell kifütyülni egy szónokot? Bár
ezt megtették Göncz Árpáddal is. No comment.
Cave
Libi-komcsi! Te is tudod, rohadt kényes téma ez. Maga 56 is erősen vitatott
valami. Van aki így látta, van aki úgy emlékszik rá. Őrület, hogy Nagy Imre, aki
valóban mártír miniszterelnökünk volt, az előtte a gyűlölt padlástisztító
miniszter is volt. Kommunista volt, de az ő kommunizmusa, illetve amit 56-ban
felvállalt, az éles ellentétben állt Rákosi kommunizmusával, de Kádár
kommunizmusával is. Ráadásul az én véleményem szerint Nagy Imrét a helyzet tette
naggyá, illetve igazán legitim miniszterelnöke az országnak és hőse 56-nak akkor
lett, amikor meghalt érte, de az életét mentve nem mondott le
miniszterelnökségéről, hitet téve ezzel maximálisan a szabadság mellett. Mi
történt 56-ban? Sok véleményt hallottunk már erről. Egy biztos, akik
ellenforradalomnak nevezték és vallották, azok ma ne nagyon akarják a szabadság
szimbólumának kikiáltani. Nem azért, mert nem az volt. Persze, hogy a szabadság
és a nemzet önbecsülésének szimbóluma volt a forradalom és szabadságharc.
Szabadságharcnak kell tekinteni, mert egy idegen megszálló hadsereg ellen
folytatott harcot a felkelt magyar nép: Forradalom is volt viszont, mert egy
sztálinista rezsim megdöntése volt a legfőbb célja, illetve az ellenség nemcsak
a megszálló nagy Vörös Hadsereg volt, hanem annak belső kiszolgálói is. Anomália
az ügyben, hogy az egykori kiszolgálók álltak a felkelés élére, aminek oka
szintén vitatott. Van, aki azt mondja meggyőződésből. Van, aki azt mondja azért,
mert ha nem állnak a forradalom mellé, akkor nem élik azt túl. Nem tudom. Furcsa
egy helyzet, amikor egy adott esemény egyszerre szabadságharc és ugyanakkor
forradalom is, sőt akár még részben polgárháborúnak is tekinthető. 56 színes
megmozdulás volt. Egy oldalon harcoltak a reformisták, a szocdemek, a
liberálisok, nemzeti konzervatívok és a hungaristák. Mert bizony a nyilasok is
előbújtak. Ne feledjük, ekkor 9 éve lettek csak elpicsázva!! 56 antikommunista
megmozdulás volt alapjaiban, hiszen a sztálini rendszer gyűlölete és az ország
szuverenitásának igénye tette ekkor egységessé a különböző nézeteket valló
magyarok tömegét. "Soha többé kommunizmust!" Skandálták már az egyetemisták is a
felkelés előestéjén. 56-ra mindenki büszke lehet, aki hisz a szabadságban, hisz
Magyarországban, hisz a demokráciában. 56-ot vérbe fojtották. Nem Medgyessy
senki nem beszélt arról, hogy Medgyessy gyilkolt volna. Kádár Jánosnak hívták
azt a jellemtelen alakot, aki elárulta hazáját és a szabadságharcot. Kádár
Jánosnak hívták a tömeggyilkost, aki parancsot adott a véres megtorlásra. Kádár
János pártja az MSZMP volt. Az MSZMP áruló, revizionista disznónak kezelte a
forradalmárokat és a mártír miniszterelnököt. Az MSZMP nem fogadta el, hogy 56
október 23-án szabadságharc és forradalom volt Magyarországon.
Ellenforradalomként köpködtek rá. Az MSZMP egyértelműen kiállt a tömeggyilkos
Kádár mellett. Az MSZMP kormánya üldözte és terrorizálta, büntette, eltaposta
azokat, akik megemlékezni mertek 56-ról. Ezért enyhébb esetben "csak" gumibot
járt, durvább esetben könnyen rács mögött találhattad magad. Az MSZMP barátnak
tekintette a megszálló hadsereget. Aztán jött a nagy változás. Nem itt, itt
akkor még május elsejéket és különböző 5 éves terveket dicsőítettek az MSZMP
vezetésében. Nem. A változás Moszkvában történt meg, Gorbacsov által. A Nagy
Kommunista Birodalom összeomlott. A sötét bálvány ledőlt. A változás megtörténte
után egyértelmű lett, hogy a sztálini légvár nem tartható fent sehol. Nálunk
sem. Varsó még lelkesen forrongott, és Moszkva nem rohanta le. Tudták a régi
rend vezetői, hogy idejük eljárt, ennyi volt, nincs tovább. Választhatták
Ceau-hoz hasonlóan a fegyveres ellenállást. Az okosabbja ekkor már tudta, ez
egyenértékű az öngyilkossággal. A legtöbb volt szovjet gyarmatországban a
vezetők "önként" adták át a hatalmat és kapcsolták a szemafort zöldre a
demokrácia számára. Magyarország sem volt kivétel ez alól, szerencsére. Hirtelen
Grósz Károly távollétében Pozsgay megvilágosodott, és rájött, hogy 56
népfelkelés volt. Nem az volt, de ez már óriási lépés volt az ellenforradalomhoz
képest. Az MSZMP pár hónapon belül összeomlott. Az elvhű kommunisták, akik
komolyan gondolták amit addig lelkesen daloltak és mondtak, a Munkáspártba
kerültek. Az értelmesebbje megalapította az MSZP-t. Az MSZP örökölte az MSZMP
teljes vagyonát. Övék lett a vagyon, a balhét meg ott hagyták a Munkáspártnak.
Az MDF egy menekülési útvonalnak lett létrehozva – nem véletlenül bábáskodott
születésénél Pozsgay – hogyha nem jön be az MSZP, legyen más alternatívájuk is.
Az MSZP valójában tényleg az MSZMP jogutódja, csupán a munkás szavacskát hagyták
ki nevükből, a szegfűjükből a vörös csillag rakható ki. Az MSZP alapítói azok
voltak, akik aktív résztvevői voltak az MSZMP-nek. Az MSZP ma már nem egy
kommunista párt, bár nagyon sok régi undor megtalálható köztük (pl. Nagy
Sanyika), és elég erős platformjuk van párton belül. Az MSZP nem akar most
visszatérni az egypártrendszerre. Ha az MSZP hatalomra kerül, eszük ágában sem
lesz kommunista rezsimet felépíteni. Az MSZP-ben ma a legszűkebb réteget
jelenítő liberálisok vannak előretolva nagyobb részben. Kovács László hitelesnek
tűnő, józanul érvelő és gondolkodó politikus. Vitányi Iván lángész. Az MSZP jogi
értelemben véve abszolút legitim párt. Az MSZP ma jóval európaibb erő, mint
mondjuk az FKgP De az MSZP ettől még jogutódja marad az MSZMP-nek.
Hétköznapokban ezzel nem érdemes ma már foglalkozni, az állandó kommunistázás
nem használ az országnak. Erre nincs szükség. De október 23-án engedtessék meg,
az MSZP ne ünnepeljen a 301-es parcellában, ott, ahol a szabadságharc és
forradalom hősi halottai nyugszanak. Az MSZP mint legitim párt megünnepelheti
persze október 23-át. Miért nem ünnepeltek mondjuk a MOM székházban, vagy valami
semlegesebb területen? Ez politikai hiba volt részükről. Nagy hiba. Kicsit
cinizmus íze is volt. Hasonló ahhoz, amikor Horn mondott ünnepi beszédet október
23-án miniszterelnökként. Az MSZP rossz helyen volt rossz időben. Azért
történelmünket, nem kell elfelejtenünk. Megbékélésről kell beszélni és netn
felejtsük elről. Különben igazat adok azoknak, akik azt mondják, ahol nem
hangzott el bocsánatkérés, ott nehéz megbocsátást várni. A hétköznapok más
tészta.
Rózsa Misi
Libi-komcsi! Folytatom. Nagyon jogos felvetésed volt, hogy 56-ban kik voltak itt
hősök? Igazad van, Pongrácz Gergely egy kis, de annál hangosabb szélsőjobbos
csoport élére állt 56-ban. Igen, valóban én is úgy tudom, hogy Szabó tanár úr
meggyilkolása után ragadta magához önkényesen a Corvin köz parancsnokságát, és
az is tény, hogy ezután az egyetemisták és a jobb érzésűek otthagyták a Corvin
közt, nem véletlen, hogy márványtáblája ma ott a Falábúnak van, aki egy
közönséges rablógyilkos volt. Igazad van abban, hogy Göncz, Mécs, Bibó, Fónay 56
hősei. Ezek előtt az emberek előtt mindenkinek erkölcsi kötelessége kalapot
emelni, hiszen életüket adták volna a szabadságért. Aki ezeket fütyüli ki, az
csürhe, és ezáltal 56-ot magát fütyüli ki. Sokan voltak akik részt vettek
56-ban, aztán amikor szorult a hurok és meleg lett a helyzet, gyorsan leléptek
nyugatra. Mint tette ezt Pongrácz Gergely testvérével együtt, ahol jobb élet
várta őket, amíg a többiek börtönben ültek vagy a bitó alá lettek kísérve. Aztán
kint kussolás, ellenzéket nem támogatták, amikor vége volt a diktatúrának akkor
lett újra hangjuk. De az is igaz, hogy Krassó Gyuri is elment, viszont ő kint az
életét tette fel a forradalom megismertetésére külföldön, segítette azokat akik
Kádár elől menekülni kényszerültek, írt, szervezkedett, követelt és hatalmas
segítséget adott kintről az itthoni ellenzéknek. Az ember sokféle, és kinek mi a
legfontosabb. Érték és erkölcs különböző lehet. Igazi tiszteletem azoké, akik
részesei voltak a szabadságharcnak, és az utolsó pillanat után is kitartottak
mellette, nem menekültek, hanem vállalták cselekedetüket a nem túl humánus
vérbírák előtt. Életüket, szabadságukat áldozták volna fel a mi szabadságunkért.
Hősei a forradalomnak a harcokban elesett magyarok, akik a forradalom oldalán
harcoltak. Hősei azok az orvosok, akik MINDENKI életét menteni igyekeztek. Hősei
azok akik megrokkantak a forradalmárok közül. Igazad van abban is maximálisan,
hogy egy Torgyán, aki Tutschek vérbíró mellett volt lelkes kis jegyző, ne nagyon
ugráljon és szerepeljen október 23-án, mert ehhez nincs semmi erkölcsi alapja.
Igazad van abban is, hogy ma annyian vallják magukat 56-osnak, hogyha tényleg
ennyien lettek volna, Kádáréknak esélyük sem lett volna ekkora tömeggel szemben.
Tudod, olyan ez, mint anno a partizánszövetség. Akkor mindenki partizán volt, ma
mindenki 56-os. Igazad van abban, hogy sok a gusztustalan ember, aki akkor
lelkesen nyalta a diktatúra pártjának seggét a felvételéért, ma pedig
leghangosabban ők szidják a pártot. Igazad van sok mindenben. Látod én egyet is
tudok veled érteni.
Rózsa Misi
Penna! Kétségeim vannak arra nézve, hogy EU vagy generációkkal később megjövő
valami lenne önnönmagától. Ugyanitt fogunknak) élni, és a mentalitásunkat és
rezignáltságunkat ugyanúgy adjuk át verbális kísérettel fiainknak, lányainknak,
hovatovább és legalább 100 éve már. Mo.-a ennyi idő alatt volt itt mindenféle
-izmus, de azt minden esetben erős érzelmi és azon alapuló "erőfitogtató"
szembeállító hatalmat fogadtunk el magunknak, vagy erőltettek ránk, ami alatt
örült az állampolgár (alkalomkor – elvtárs), ha lélegzethez jutott
ideológiailag, mentálisan és fizikai gyakorlatában is (volt kajája). Ezen
hatalmak okozta sok baljós intézkedés ellen hozzállásaink mindig is gyengék
voltak, kivétel akkor, amikor már annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy
kimondani végül azt kellett – ne tovább! Így volt ez 56-ban is. És szerintem
mindezekért nehezen értékelhető, mit is akart voltaképpen 56 – a ruszkik
elűzésén kívül ma és tegnap. Ez a nép még tegnapelőtt sem fogott össze békés
úton, hogy legalább hosszú tömött sorokban reklamálja legalább alapvető jogainak
meglétét, vagy gyakorlásának akár egyik létének leírt biztosítsát. A kultúránk
ez irányba alaposan egyszerűen szar, azaz hagyjuk a végletekig ennek a
folyamatnak a folyását mindenféle magunknak jogosnak ítélt retorzió nélkül.
Voltak és vannak elszigetelt vagy szelektált megmozdulások, amiknek valamilyen
téren már úgy érzik vagy érezhetik, hogy már a nyakára léptek (ma akt.:
tűzoltók, egészségügy), és ez ellen már tenniük kell valamit. De Mo.
állampolgárainak tömeges nemtetszéséről, bizonyos fajta válaszáról nem hallottam
ugyanúgy mint pl. azt a franciák vagy akár az amik vagy koreaiak
népmegnyilvánulásaikról beszélhetnénk. Ez nálunk olyan "hagyomány", amit mint
majdnem már kultúránk egyik részét – azt betartunk, és betartatunk magunknak
azzal is, hogy csírájában lehurrogjuk a másikat, ha az tenni akar valamit –
annak bárminemű javítására. Ezért aztán kesergünk, fanyalgunk, és főleg
kibaszottul sajnáljuk magunkat (tök mindegy, hogy Trianonért vagy Karády
Katalinért). Megmutatkozik minden megnyilvánulásunkban a himnuszunk
alaptónusában és mondanivalójától kezdve, az öngyilkosságok magas számában és a
szív– és egyéb stresszel járó betegségek EU-normáinak egyik legmagasabb
produktumán, vagy az alapokban való egymás meg nem értésének, nyilatkozatainak
fröcsögésén át. Erre nagyon jó ürügy az egyik oldalnak csak mint példa (itt mint
politikai), hogy vannak és voltak kommunisták a baloldal ellen, míg a másik
oldalnak pl. a MIÉP létezése, amin keresztül szíthatják a tüzet a jobboldaliság
ellen. Lehet ezt (ki)magyarázni, hogy ki hogy igen vagy nem gondolja, de bőven
akad ezen példa említése okán erre is számtalan eset. A magyar mint olyan így
(is) a világban betöltött szerepe semmi se, de véleményem szerint nem szükséges
semmilyen "szerep" , hanem a világban magunknak kell tudni benne jól
elhelyezkedni. Nem tragédia ha nem vesznek észre bennünket! Ez viszont nem megy
(nem tudom meddig), mert szinte a végletekig megosztjuk egymást szinte
mindenben: Danon és a nemzet, Orbán-Medgyessy, MIEP-MSZP, zsidó-keresztény,
Fradi-Dózsa, meleg-heteró, McDonald-resti, majd és ezt adjuk "örökségül"
gyermekeinknek is, teli tüdőből ellihegve nekik és "kellemes" vérnősző módon
kidagadt inakkal (ha mást mer mondani – netán ellenkezik, sőt, MSZP-s a drága!).
Lásd a mostani 20 éveseket, akik merem mondani, lassan túltesznek rajtunk a
gyűlöletkeltésben – nagyon sokan vannak, és pláne ha nekiveselkednek. Nem teremt
hozzá jó feltételt a javuláshoz (ha egyáltalán akarjuk!) a mai világ
berendezkedése és működése sem. Akkor hogy lehetne ma érdemben válaszolni arra a
kérdésre; hogy "Milyen nép a magyar?"...
Ősspanyol
56 is áldozatául vált vagy válik, az emberi (magyar?) gyengeségnek, agyi
gyalázatnak, ami valójában lehetne. Beállítani ezt a forradalmat úgy is lehet,
mint az idegen uralmi elnyomás ellen küzdőt, slussz!! De úgy is, hogy az
"polgári" volt, és a demokráciáért küzdött. Ez az utóbbi abszolúte, illetve
egyáltalán nem "bizonyított", csak nagyon "ütően" hangzó, felhasználható valami
ma (10 éve). Egyetértek leguan leírtjaiban 56 kitörésének "kétértelműségeiről"
és az eddigi (hogy mondjam?) valamennyire mértékadóbb történészek által (és Bibó
által akkoriban kimondottak erről) még mindig vitázó következtetései "zavaráról"
is. Ezen utóbbiakra nagy nyomás nehezedik időnként, hogy nehogy a mindenkori
politika számára "elbagaterizálják" ennek a forradalomnak a "vágyott"
mondanivalóját, Ez a forradalom mindenképp az elnyomás ellen szólt, illetve
ezért haltak meg a legtöbben. A "polgári" rend felállásáért és azért a fajta
"demokráciáért", amire ma gondolnak és hivatkoznak a 23-ával kapcsolatosan ez
ünnepekkor mondandójuk között neves politikusaink közel 11 éve, na az a
vitatott, és még ma sem egyértelmű ennyi év után!!! Azért szerintem, mert a
"példakép" ezen része csorbát szenvedne, pedig nem, csak végre IGAZ lehetne (ha
fájdalmas is !)...
Ősspanyol
Ősspanyol! Ha már eltér az eredeti kérdéstől ez a topicfolyam, azért 56
kitárgyalása valahol kapcsolható a kérdésfeltevéséhez. A becenevem azért
drukker, mert érzésem szerint idősebb vagyok nálatok, és azért drukkolok, hogy
vitáitok barátságos és gyümölcsöző legyen, ahogy az kultúrkörökben szokásos.
Mint említettem, 56-ban kiskamaszként a pincében megbújva vészeltük át
családommal az eseményeket, főleg a második felvonást. Tehát nem voltam hős,
mint több nálam valamivel idősebb "PESTI SRÁC", akik fegyvert fogva harcoltak az
utcákon, és nem egy esetben életüket áldozták. Viszont emlékszem, és igen
élénken, hogy amikor az utcán lőttek, valaki lerohant a pincébe és elkiáltotta
magát, hogy a sarki nagy fűszeres nyitva van, és mindenki aki nem félti a bőrét,
visz mindent ami fogható. Hirtelen kiürült a pince fele, a gyerekek és idősek
kivételével mindenki rohant a nagyközérthez. Ha jól emlékszem, szegény anyám
csak két doboz mese csokoládét tudott megmenteni, mert már nem maradt más. Arra
is élénken emlékszem, hogy a másodikról a Tatár néni mennyire meglepődött, hogy
a fia, aki mint háborús bűnös beállított a harcok alatt egy hatalmas
golyószóróval a hóna alatt, üdvözölni a mamát, majd amikor megette a mama
kevéske ennivalóját elkiabálta magát, hogy most megy és szétlövi a Kazinczy
utcai zsidó templomot, elviharzott, majd három hónap múlva Ausztráliából küldött
lapot a mamának. Arra is emlékszem, hogy mindenki félt a házunkban, mert a
felnőttek nem tudták, mi van az utcákon. Az üzletek kifosztva, rengeteg
összeégett ember a barikádok mindkét oldalán, és bizonytalanság a végtelenségig.
Szeretném, ha mások is elmondanák az élményeiket ezekről az időkről, mert úgy
látom a mai beállítása ennek a valóban hős időszaknak elferdítve kerül az utókor
elé. Vagyis nem igaz, hogy eleve az egész rendszer megdöntése volt az indíték,
az csak a végére lett volna célkitűzés. Büszkék vagyunk erre a cselekedetre, de
igazán azokra tudok felnézni akik ott voltak, amikor ott kelett lenni, mint a
harcosok, a politikusok, színészek, mint Sinkovits Imre, akit a század talán
legnagyobb színészének tartok, aki fiatalos és hazafias hevülettől égve szavalta
a Nemzeti Dalt, vagyis részese volt az eseményeknek. De nem tudok felnézni
Grosits Gyulára, aki éppen abban az időben a Budapesti Honvéd
labdarúgócsapatával külföldön turnézott, az akkori Magyar Néphadsereg századosi
rangú tisztjeként, és csak akkor került haza, amikor már szedték szét a
barikádokat. Hát ez a Grosits úr nekem ne papoljon a TV ben, hogy akkor lesz
boldog, ha félelemmentesen ünnepelheti meg 56-ot a Corvin közben. Ehhez azért
pofa kell. Folytathatnám az ilyen és ehhez hasonló meséléseket, de akkor az már
regény lenne, csupán azt szeretném, hogy aki az elmúlt 11 év előtt tudatánál vol
kilétének és nem amnéziás, ne hazudja el a múltját, mert az is az ő és
valamennyiünk élete, történelme volt. Ezt javaslom a tisztelt országgyűlési
képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy egy régi szabolcsi közmondás szerint:
mielőtt kinyitod a szádat és beszélni kezdesz: nézz előbb hátra.
drukker
Még utoljára elmagyarázom Medgyessyék esetét 56-tal: az MSZMP, amely 56-ban
alakult, szovjet fegyverek árnyékában, a diktatúra pártja volt. Leszámolást is
végeztek, főleg külföldi nyomásra (Kína stb.). Az MSZMP nem jöhetett volna létre
az oroszok nélkül. Kádár a 60-as évekre a legszabadabb orosz vezérelt diktatúrát
hozta létre. Ez relatíve nem volt rossz az országnak. Ha éltél, tudhatnád. A
80-as évek elejétől látszott a komcsiknak is, hogy nem működik az orosz típusú
szocializmus gazdaságtana. Erre az MSZMP-ben is rájöttek néhányan. A magukat
reformkommunistáknak valló emberek ki akartak mászni ebből a zárványból, ezeknek
a ref.kom-oknak semmi közük nem volt fizikai elődjeikhez, mert az már egy más
párt és más szellemű emberek voltak (nagyjábul). A mai MSZP-ben nem valószínű,
hogy egy ember is lenne, aki részt vett leszámolásban. Az a szerencsétlen hülye
Horn sem tett ilyet; amit tett, azt én megértem, annak ellenére, hogy
antikommunista vagyok: pogromlovagok meggyilkolták bátyját és ezért beállt a
karhatalomba, te is ezt tetted volna valószínűleg. Medgyessyék szellemisége
messze közelebb van Nagy Imréhez, mint bármely jobboldali alaknak ebben az
országban. Csurka meg egy fasiszta, náci alak, aki képes lenne Mo.-t teljesen
lepusztítani, mint szellemi elődei tették 1944-ben. Ha te ezekhez tartozol,
akkor te egy potenciális ellensége vagy minden magyarnak és egyben potenciális
tömeggyilkos is. Ezek tények sajnos, úgyhogy pá, Fat.
smirgli
Smirgli! Te jó isten! Még, hogy orosz fegyverek kényszere alatt? Te bediliztél!
Semmi kényszer nem volt, Smirgli! Ezek önként, KÉNYSZER NELKÜL, a hatalom
mámorától tiportak el minket! Érted? És amikor kezdett világosodni, hogy nem
tartható egy egész ország hosszú ideig sötétségben, rabságban, módszeresen és
tervszerűen hazavitték azt az országot! Ne akard már úgyanúgy magyarázni ma azt,
amit már akkor sem hittünk el, nem beszélve arról, hogy mi benne éltünk! A
fenébe is, ilyenkor szégyellem, hogy ugyanahhoz a nációhoz tartozom, amelyikhez
te! bixi
Bikszády
Bikszády! Neked fogalmad sincs a magyar történelemről: össze-vissza hazudozol és
a tényeket hamisítod: ha nincsenek oroszok, akkor győz a forradalom, te meg azt
hazudozod itt, hogy Kádárék verték le a forradalmat. Azt hiszem egy ilyen
analfabétával egy szót sem érdemes beszélni.
smirgli
Bixikém... Úgy látszik a rögeszmétek megmarad. Történelmi ismereteid hiányosak,
de Smirglié is. Ha hiszitek, ha nem, az MSZMP-t eredetileg az MDP helyett
alapították. Alapítói között ott van Nagy Imre éppúgy, mint Kádár és az 56-os
első kormány több tagja. Tehát Smirglikém, speciel az MSZMP alapításánál nem
bábáskodtak orosz fegyverek. De kedves Bixi, nov. 4-től az MSZMP kimúlásáig
igen. Nem tisztem védeni Kádárt, nem is akarom, áruló, gazember. Tagja volt Nagy
Imre kormányának, aztán eltűnt... Ma sem ismert pontosan, hogy hol járt november
elején. Egy biztos, ő kapta az oroszoktól azt a feladatot, hogy megalakítsa a
forradalmi munkás-paraszt kormányt, és átvegye a hatalmat Nagy Imrétől. A
fegyveres segítséget ehhez a Záhonynál beáramló oroszoktól kapta. Nem ismert az
sem, hogy az oroszok színlelt egyezkedési hajlandósága mellett előkészített
akcióban eredetileg milyen szerepet szántak Kádárnak, milyen alternatívák között
választhatott (nyilvánvalóan az egyetlen tisztességes alternatíva az lett volna,
ha beint nekik, de hát nem ezt tette...). Nagy Imrének még funkciót és hivatalt
is kínáltak volna, ha önként lemond, és ezzel legitimálta volna Kádárt. Nem
tette. Való igaz, hogy a Nagy Imre-per külföldi nyomásra jött létre, a rohadék
ferdeszeműek ebben majdnem annyira ludasak, mint a ruszkik. Hitszegés is volt
bőven. Ugye lefogták a Maléter-küldöttséget. Aztán, bár szabad elvonulást
ígértek Nagy Imrééknek a jugoszláv követségről, mégis lefogták őket is. Majd, a
korábbi ígéretekkel ellentétben megkezdték a felelősségre vonásokat, először a
kisembereknél, majd egészen a kormányig. És végül, beindultak a kivégzések.
Nyilvánvaló, kedves Bixi, hogy orosz fegyverek nélkül nem győzhetett volna az
ellenforradalom.
libi-komcsi
Libi-komcsi! Nem vontam kétségbe semmilyen történelmi tényt, kérlek ne torzítsd
el amit mondtam! Nem a forradalom leverése, illetve annak következményéről
szóltam, hanem arról az egy mondatról, amit Te nagyvonalúan lesöpörtél:
("nyilvánvalóan az egyetlen tisztességes alternatíva az lett volna, ha beint
nekik, de hát nem ezt tette...") Azokról van szó, akik az oroszok árnyékában
(tehát árnyékban s nem kényszerből) folytatták gonosz tevékenységüket, s ebből a
szerepükből még akkor sem zökkentek ki, amikor azt már javában megtehették
volna! Ha csak a te ismertetésedre lennék hagyatkozva, még sírva is fakadnék
szerencsétleneken, akik a halántékukra szegezett puskacsővel voltak kénytelenek
kivégezni, bíróság elé állítgatni, kínozni, hároméves, majd ötéves terveket
gyártani, majd a szocializmus nagyszerűségéről és az ellenforradalomról
szónokolni, mint ahogy könnyeket fogok hullajtani védőbeszéded után azokért,
akik oly szerencsétlenek voltak, hogy nem is tudták, milyen jelentések
tornyosodnak asztalaikon... stb. stb... tudod, Tibi-komcsi ezt tartom
gusztustalannak, hogy a nyilvánvaló gerinctelenségre még magyarázatot is
gyártasz. Üdv
Bikszády
Bixi! Te tényleg a csúsztatások mestere vagy... Mi a téma? 1956, a forradalom
leverése, megbuktatása. Mit állítok én? Hogy az oroszok elhatározták, hogy nem
engednek és kész, a Nnyugat meg leszarta az egészet, fontosabb volt nekik a
szuezi válság. Mi kell ehhez az orosz recept szerint? Néhány báb. Tehát a világ
bármely országában találtak volna olyat, aki Nalry Imre helyére ültethető. Egy
szóval sem mondtam, hogy Kádár nem áruló, sőt, éppen az általad is idézett
mondat tartalmazta ezt, csak hát a szokásos csúsztatással te ezt úgy
aposztrofáltad, mintha én nagyvonalúan lesöpörtem volna, miközben éppen Te
tetted ezt. De azt gondolom, te is tudod, hogy ha Kádár nem az lett volna, mint
aki, akkor őt is fellógatják, legfeljebb akkor ma ő is a 301-esben nyugszik, és
lett volna helyette Münnich vagy bárki más. A forradalom szempontjából tök
mindegy, az abban a pillanatban bukásra volt ítélve, amikor kitört, mert a
ruszkik úgy gondolták, hogy nem engednek. És punktum. EI lehet játszani – csak
nincs értelme –, hogy ha a tetű Kádár helyett másból csinálnak bábot, akkor mi
lett volna. Valószínűleg könnyen találhattak volna rosszabbat is, de lehet, hogy
lett volna jobb is. Tök mindegy, az illető ma hazaáruló lenne. És tényleg az
lenne. Ezzel együtt a mi elmúlt 33 évünk szempontjából nem lett volna mindegy,
hogy egy második Rákosi, egy Ceausescu-palánta vagy ki került volna hatalomra.
Olvass utána, tény hogy az 56-os kormány kivégzését elsősorban külföld
követelte. Kádár elárulta a forradalmat, itt sem állt ellen. De azt nem
feltételezem róla, hogy saját kezdeményezésére kivégeztette volna Nagy Imrét.
Nem véletlen, hogy legközelebbi bizalmasai sem ejthették ki előtte Nagy Imre
nevét, haláláig. Ne feledd, egyszer őt már csőbe húzták Rajkkal... Ami pedig a
történelmi ismereteidet illeti meg a csúsztatásokat: mikor volt a hároméves
terv?
libi-komcsi
Libi-komcsi csak hát a szokásos csúsztatással te ezt úgy aposztrofáltad, mintha
én nagyvonalúan lesöpörtem volna, miközben éppen te tetted ezt. Nincsen ott
csúsztatás, mert amíg te mindössze annyit fűztél hozzá az idézett mondatodhoz,
hogy "de hát nem ezt tette", és tovább nyargaltál, addig nekem ez az egész dolog
lényegi része! Sokan nem "azt" tették, megbékéltek a kettősséggel (ha finoman
fogalmazok), a képmutatással, lelkiismeret-furdalás nélkül beálltak a sorba, és
tiporták az országot, évtizedekre előre elrontottak mindent, s most, amikor ezt
a szemükre hányjuk, úgy néz ki, hogy nekünk kell szégyenkeznünk, amiért ezt
felhánytorgatjuk nekik. Igaz, hogy ha nem Kádár, akkor találtak vona mást! Itt a
baj, mert tényleg találtak volna mást, viszont én meg azt mondom, hogy akit
megtaláltak akkor és folyamatosan a rendszerváltozásig, abban miért nincs annyi
gerinc, hogy önként vonul vissza? Ha meg ezt nem teszi, ne csodálkozzon azon.,
hogy van olyan, akinek a maradóktól viszont felfordul a gyomra. Valahol itt
kapcsolódok Fat utolsó soraihoz. Üdv
Bikszády
Figyelj, Smirgli! Megpróbálom neked 56 történetét röviden elmagyarázni, mert te
sem értesz az egészből semmit, nyilván nem tanulmányoztad az eredményeket
rendesen. A forradalom az oroszok nélkül sem győzött volna. Mert mi volt a
forradalom? A forradalom mindenekelőtt a munkástanácsok voltak, amelyek az
állami tulajdont társadalmasítani akarták. Voltak a demokratikus szocialista
értelmiségiek, akik Nagy Imrével az élen valami nem diktatorikus szocializmust
akartak, voltak a kapitalizmus visszaállításában érdekelt kisgazdák konzervatív
szárnya, egyháziak, a királypárti Mindszenty, ők restaurálni akarták a
Horthy-rendszert, Orbán Viktor az ő korszerűsített utóduk. Voltak polgári
demokraták kis számban, és végül ott voltak a szélsőjobboldali-fasiszta-nyilas
banditák. Mivel itt röviden kell fogalmazni, megmondom neked nyíltan, ebből a
szovjetek és a Nyugat beavatkozása nélkül (ami persze képtelenség, hisz a két
világhatalom felosztotta egymás között az érdekszférákat, s elvárták egymástól a
rend fenntartását) szimpla kis polgárháború lett volna, mert az állami
tulajdont, a közös földeket akkor nem rabló privatizáció útján osztották volna
szét, hanem fegyverrel. Érted már, hogy miről szólt a dolog? Bocs, ne haragudj,
hogy ilyen hosszú voltam, de ezt tényleg meg kellene érteni rendesen. Mert így
válik érthetővé, hogy a kormány ma miért hamisítja meg oly gyalázatosan 56
történetét, miért húzza ki belőle pl. a munkástanácsok szerepét, mert gyűlöli a
proli szagukat, meg azt, hogy nem akarták visszaállítani a magántulajdon
uralmát. Hát ennyit, tényleg befejezem. Fel kellene adni azt a nagyon egyszerű
történetszemléletet, amely jókra és rosszakra, erősekre meg gyengékre osztja a
világot. Kicsit fogjuk fel a dolgokat bonyolultabban...