..

 ZABOLÁZZA MEG ENERGIÁIT, ALAKÍTSA ÁT ÉLETSTÍLUSÁT, LEGYEN SIKERES!
“Az ember képes befolyásolni a végze­tét. Csak rajtunk áll, hogy különleges emberek legyünk… Szeretném meg­osztani önökkel a saját titkaimat, hogy ÖNÖK is az élet nyertesei legyenek. . . Hiszem, hogy minden ember gazdag és sikeres lehet, ha igazán akarja.”

Amikor hozzáfog ennek a könyvnek az olvasásához, kérem, készítsen a keze ügyébe papírt és írószerszámot.
Jegyezzen le minden ötletet vagy gon­dolatot, amely olvasás közben az eszé­be jut. Hasznára válhatnak.

Mindannyiunkban él a PSZI-ERŐ

Ha olyan könyvet írhatnék, amelyben leleplezhetném magamat, hogy csaló és sarlatán vagyok, szívesen meg­tenném. Megtenném, mert tudom, hogy az a könyv is bestseller lenne, hiszen emberek milliói szeretnék tudni világszerte, vajon valóban orruknál fogva vezettem-e a Pentagont vagy a Stanford Intézet és a londoni egyetem tudósait. Am sajnálatos módon nem írhatok ilyen köny­vet, mert azok a dolgok, amelyek velem megestek – és megtörténhetnek önökkel is, miután elolvasták ezt a könyvet -, valóságosak.
Nem volt abban semmiféle bűvészet vagy illúzió, amikor ámuló tévénézők százai látták, hogyan hajlanak meg a saját kanalaik, hogyan javulnak meg a saját óráik, miközben az én arcom uralta tévékészülékük képernyő­jét. Hogyan tehettem ezt a tévéstúdióból? Bármilyen szí­vesen is írnám a magam számlájára, az igazság az, hogy nem én vetítettem ki az erőimet. Önök, a nézők használ­ták rejtett erőiket anélkül, hogy tudtak volna róla. Önök keltették életre rossz óráikat. Önök késztették arra a csa­ládi ezüstöt, hogy tekeredjen-csavarodjon, mint a spa­getti. Én csupán a közvetítő szerepét játszottam, aki elő­hívta önökből azokat az erőket, amelyek létezéséről nem is tudtak.
Ezt az erőt nevezem én PSZI-ERŐNEK, és ez az erő ott várakozik mindenkiben, hogy felhasználják bármi­féle tisztességes célra. Most megtanítom önöket, hogyan használják föl ezt az önökben lévő erőt, és megosztom önökkel a magam sikereinek a titkát is. Miért? Mert szeretném, ha mindenki olyan elégedett és boldog lenne, és annyira biztonságban érezné magát, mint én. A PSZI­-ERŐ tette lehetővé számomra, hogy nagy hatalmú bará­taim legyenek, neki köszönhetem uralkodók, miniszter­elnökök és mágnások ismeretségét és azt, hogy négy or­szágban van otthonom, és többszörös milliomos vagyok. Hiszem, hogy önöket is hozzá tudom segíteni mindehhez.

Fura dolog történt velem

A legtöbben nem gondolkodunk el az életünkben előfor­duló szokatlan eseményeken, hacsak nincs valamiféle végzetes utóhatásuk. Még akkor is legföljebb az emléke­zetünkbe véssük őket anélkül, hogy mélyebben kutat­nánk az okaikat. Persze megbeszéljük az ilyesmit a ba­rátainkkal, megemlítjük a dolgok szokatlan természetét, aztán elkönyveljük az egészet véletlennek, vagy besorol­juk a gyakran használt frázishoz: “Fura dolog történt velem.”
A tudósok szívesen használják a “véletlen” szót. Ez sok olyan bosszantó dolgot megold, amelyet egyébként meg kellene magyarázniuk. Olyan kérdéseket, amelyekre nincs válaszuk. Mondok egy példát. Tudósok egy csoportja tesztelni akarja Uri Gellert: megkérnek, hogy ül­jek le egy székre egy egyébként üres szobában. Aztán egymás után beküldenek tíz embert. Amikor egy-egy ember bejön, megkérik, hogy gondolatban rajzoljon föl valamiféle egyszerű tárgyat. Megkérdeznek engem, hogy mi a kép, és én minden egyes esetben pontosan leírom, hogy gondolatban milyen képet vetítettek elém. Szinte minden jelen lévő tudósra mély hatást gyakorol az ered­mény, mégis azt mondják róla: “elképesztő véletlen”. Az egyikük azonban mégsem olyan biztos abban, hogy vé­letlen volt. Ő nyitottabb a többieknél, és elhiszi, hogy a dolognak van valami mélyebb magyarázata, amelyről még igen keveset tudunk. Ön hisz az elme hatalmas ere­jében és abban a képességében, hogy képeket vetítsen ki és fogjon föl, azaz hisz a telepátiában.
És most ön is vegye sorra az összes “fura dolgot”, amely az élete során történt, amelyekre soha nem kere­sett magyarázatot.
Idézze föl az eseteket, amikor gondolt valakire, és az illető váratlanul telefonált. “Fura, éppen rád gondoltam.” Nem ezt mondta ön is több százszor? Vagy még többször? Vagy éppen eszébe jut egy rokona vagy egy barátja, és micsoda véletlen, találkozik vele a szupermarketben vagy a moziban. Véletlen? Talán tré­fálkozva ön még meg is jegyezte: “Bizonyára okkult erőim vannak.” Én mondom, bizony vannak!
Hiszen az évek során át – anélkül, hogy tudott volna róla – ön is telepatikus úton kommunikált. Néha ön volt a vevőkészülék, máskor az adó. És minél közelebb volt a másik félhez, annál erősebben vették mindketten a jeleket. Elegendő megfigyelni az egypetéjű ikrek hang nélküli kommunikációját, hogy megértsük, milyen erős lehet a telepatikus folyamat. Az egypetéjű ikrek gyakran érzékelik egymás örömét és bánatát akkor is, ha több száz mérföldnyire vannak egymástól.
Elmesélek egy tragikus történetet, amely Ameriká­ban esett meg. Ezt a históriát parapszichológusok je­gyezték föl, azaz olyan tudósok, akik a PSZI- jelensége­ket és a megmagyarázhatatlan eseményeket (paranormá­lis jelenségeket) kutatják. Számukra ez a történet. in­kább újabb kérdéseket vetett föl, ahelyett, hogy válaszo­kat adott volna. Ezt nevezem én “tudományos rémtörté­netnek”, mert ismeretlen vizekre vezet minket, és azt a kérdést feszegeti, hogy léteznek-e az emberben olyan tulajdonságok, amelyek az idővel és a térrel függnek össze, s arra utalnak, hogy valami folytatódik belőlünk a halál után is.
A szomorú történet főszereplője egy hölgy, aki New York Brooklyn negyedében élt, s akinek a fia az Egyesült Államok Légierejének vadászpilótájaként szolgált Ko­reában. Az asszony éppen a megszokott háztartási teen­dőit végezte, amikor csöngettek az ajtaján. El nem tudta képzelni, hogy ki lehet az, és amikor ajtót nyitott, olyan sokk érte, hogy soha nem heverte ki teljesen a következ­ményeit. Mert az ajtóban a fia állt büszkén az egyen­ruhájában, és alig várta, hogy köszönthesse az édesany­ját. Az asszony a meglepődése ellenére – elvégre úgy tudta, hogy a fia Koreában van – nagyon boldog volt, és forró szeretettel megölelték egymást. Ám ekkor a fiú éppoly titokzatosan, ahogyan megjelent, eltűnt. A tör­téntektől megnémult anya nyomban eszméletlenül esett össze, a szomszédja találta meg, akinek, miután magához tért, elmesélt mindent. Sem az anya, sem a szomszéd nem értették a “jelenést”, azonban néhány óra múlva az anyát az USA Légierő értesítette, hogy Koreában a fia gyakorlatozás közben az életét vesztette.
Biztos vagyok benne, hogy közülünk sokaknak vol­tak ilyen élményei, de nem szívesen beszélünk róluk. Ön hogyan magyarázná a pilóta megjelenését? Távolbalátás­sal, telepátiával, asztrális kivetítődéssel? Az én szelle­mem nyitott, kész vagyok elfogadni bármelyiket a fenti magyarázatok közül. Ám számomra van egy olyan ma­gyarázat is, amely adott esetben elképzelhetetlen: a vé­letlen. Azért nem hiszem, ahogy véletlen volt, mert meg­értem azokat a hihetetlennek tetsző erőket, amelyeket tudatunk képes előidézni. Ami a pilóta édesanyját illeti, ő attól a naptól kezdve hitte, hogy a fia beszélni akart vele a sírból. Nekem más magyarázatom van. Az anya és a fia közötti erős kötelék következtében az asszony “vette” haldokló fia jelzéseit, de mivel el akart zárkózni a tragédia elől, inkább azt képzelte, hogy a fia épségben hazatért.
Bármilyen magyarázatot adunk, vagy ön bármelyik megoldást választja is, megmarad a tény, hogy kommu­nikáció történt több ezer mérföldes távolságból. Kérem, ne higgye, ha elfogad valósnak egy ilyen történetet, ak­kor “bolondnak” fogják tartani. Arthur Koestler, a nagy író és filozófus, akivel sok hosszú órát töltöttem együtt halála előtt, vagyonának javát egy brit egyetemre hagyta abból a célból, hogy PSZI- kutatásokat végezzenek. Ar­thurról szólok még később, de fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy ez a nemzetközi tekintélynek örvendő író, tudós és filozófus hitt a normális szellemi képessége­
ken túli képességekben. Lázba hozták azok a dolgok, amelyeket ő “derült égből a villámcsapás” jelenségek­nek nevezett: a levitáció, azaz a testek érintés nélküli felemelése; az ESP- jelenségek, azaz a normális érzékelés körén kívül eső érzékelés ; a telepátia, azaz a gondolat­átvitel és a jövőbe látás. Néhány perccel az öngyilkos­sága előtt vetette papírra sorait, melyekben kifejezte “félénk reményét az elszemélytelenedett halál utáni élet­ben – a tér, az idő és az anyag határain túl, és túl ér­telmünk határain”. Senkinek nem jutna eszébe ezt a ki­emelkedö gondolkodót “bolondnak” nevezni.
Ha húsz esztendővel ezelőtt elmondtam volna valaki­nek, amiben akkor is; hittem, hogy lehetséges telepatikus kapcsolatot létesíteni egy, a Holdon tartózkodó emberrel, megkértek volna, hogy kövessek négy fehér köpenyes urat a legközelebbi elmegyógyintézetbe. Manapság a tu­dósok már komolyan veszik az ilyen ötleteket. Mert meg­valósultak! A hatodik amerikai, aki a Holdon járt, dr. Edgar Mitchell űrhajós, aki maga is megbecsült tu­dós, elmondta, hogy sikerült telepatikus üzeneteket kül­denie a Holdról. Minthogy a PSZI- jelenségek mindig is érdekelték, az űrprogramtól való távozása óta teljes ér­tékű kutatómunkát végez. Hozzám hasonlóan hiszi, hogy a PSZI-tapasztalatok minden egyes embernek javára vál­hatnak, ha ezeket a képességeket megfelelően kifejleszt­jük és alkalmazzuk. Ezek a képességek nem azért van­nak bennünk, hogy egyszer-egyszer támaszul szolgálja­nak, és nem is titokzatosak. Azért vannak, hogy eddzük őket , ahogyan a kart, a lábat vagy a kezünk ujjait. Mindannyiunkban megvannak. Csak nagyon kevesen használjuk őket.

A PSZI-tényezők

A legtöbb embernek, aki hisz valamiféle istenség vagy felsőbbrendű erő létezésében, komoly esélye van rá, hogy kifejlessze PSZI-EREJÉT. Csak a teljesen cinikus ember nem hisz semmiben önmagán kívül, nem ismeri el a nála nagyobb erő vagy felsőbbrendű lény létezését. Ezt az embert a tulajdon tudatlansága korlátozza. Szerencsére ilyen öntelt és elbizakodott ember kevés van. A tapasz­talataim alapján nem hiszek ezekben a nyakas agnosz­tikusokban. Bármennyire tiltakozzanak is, ha megszo­rulnak, hajlamosak az “ismeretlenhez” fordulni segítsé­gért. Megjártam a harcteret, és hallottam az ilyen hitet­leneket segítségért kiáltozni: “Istenem, ha vagy, segíts!” Az ilyen segélykiáltás nem tartozik bele egyetlen vallás kánonjába sem. Ám ha a könyörgés meghallgattatik, az illető világszemlélete általában homlokegyenest megvál­tozik.
Ha ön is hitetlen Tamás, menjen egy lépéssel tovább a segélykiáltásnál. Ha immár hiszi, hogy egy bizonyos erő segített önön, amikor szükséget szenvedett, miért nem fordul ugyanahhoz az erőhöz akkor, amikor nincs bajban, csupán javítani szeretne élete minőségén, sze­retne élni a lehetőségekkel, amelyeket az élet kínál? Al­kalmazási terület. megszámlálhatatlan akad, és a lehető­ségek végtelenek. Csak hinni kell, hogy meg lehet tenni.
A PSZI-ERŐ állandóan a segítségére lehet a mindennapi életben. Segíthet önnek abban, hogy jó ered­ményeket érjen el a sportban, túljárjon a főnöke eszén, nyerjen a játékasztalnál, barátokat szerezzen, az ellen­kező neműek vonzónak találják, jó szeretővé váljon, le­küzdje a betegséget és a depressziót, anyagilag sikeres legyen és – mindenek fölött – boldog és elégedett.

.
Ám azt meg kell tanulnia, hogyan zabolázhatja meg ezt az erőt a maga módján. Ne feledje, hogy ez egyfajta erő, és ahol erő van, ott az erő számára megfelelő leve­zető csatornát is kell találni, másként az erő rossz irány­ban törhet ki. Ezt úgy értem, hogy önnek az ön különle­ges PSZI-EREJÉT olyan gyakorlati csatornába kell terel­nie, ahol a legtöbb előnyt szerezheti önnek. És erre fo­gom megtanítani önt könyvem további fejezeteiben. Hogy hogyan hozza ki a legtöbbet a sajátos tehetségéből annak az önben rejlő, dinamikus erőnek a fölhasználá- sával.
Amely, csak arra vár, hogy fölébresszék, megerősítsék és, megfelelően és gyakorlati módon megzabolázzák az ön érdekében. És ahogyan megkértem a tévénézők millióit, akik csatlakoztak hozzám a szellem, uralkodik az anyagon óraelindító kalandjában, hogy értesítsenek a tapasztalataikról, ugyanúgy kérem önt is, ha elolvasta ezt a könyvet, és valóban haszna származott belőle, tudassa velem. Ne tartsa meg a tudást magának, ossza meg a barátaival. Próbálja terjeszteni a boldogságot, ahogyan én teszem. Küldjön egy rövid levelet a kiadómnak. Nem ígérem, hogy minden levélre válaszolok, mert tudom, annyi lesz, hogy ez lehetetlen lenne. De meggyőződésem, hogy annak a sok millió embernek, akik ezt a könyvet elolvassák, az élete más lesz.
Vizsgáljuk meg a PSZI különböző aspektusait. Ha elfogadjuk, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek velünk, akkor ne idegenkedjünk olyan gondolatoktól sem, amelyek kezdetben nagyon “távolinak" vagy teljesen fölfoghatatlannak tetszenek. Kérem, legyen ön is nyitott! Jusson eszébe, hogy amit harminc évvel ezelőtt cience fiction-nek tartottak, ma mindennapi valóság Minthogy ez gyakorlatias könyv, nem merül el nagyon olyasmiben, amit egyesek science fiction-nek vagy metafizikus fogalmazásnak tartanak. Ám valamiféle alapvető fogalmat kell szereznünk azokról a csodálatos dolgokról, amelyek a jövőben fognak megtörténni, és elkövetkező nemzedékeket fognak izgatni. Vegyük például, hogy hogyan használható föl az emberi elme nemzetközi konfliktusok esetén. Talán ez is science fiction-nek hangzik, de biztosíthatom önt, hogy több ország kormánya mutatott immár nem is múló érdeklődést a paranormális jelenségek iránt, és végeztet titkos kísérleteket a PSZI-ERŐVEL.
A kormányok fejesei nagyon szeretnének olvasni tárgyalópartnereik gondolataiban. Szívesebben nyúlnának be idegen számítógépekbe PSZI-ERŐVEL, mint fejlett technológiával. Nem felelőtlenül mondom mindezt, mert éppen ilyesmire kértek idegen kormányok magas rangú tisztviselői.
Az “okkult" szót manapság ritkán használják, és en­nek jó oka van. Sokan fogadják szkeptikusan, és kétes mellékíz járul hozzá a hamis erőkkel dicsekvő sarlatánok miatt. Helyette manapság inkább a PSZI vagy a “para­normális" szót használják, mert ezeknek a jelenségeknek a létezését többen fogadják el. A PSZT- jelenség olyan je­lenség, amely látszólag ellentmond a természettudomá­nyos törvényeknek.
Ha például az asztalra helyezünk egy tárgyat az A pontban, és azt akarjuk, hogy átkerüljön ugyanazon az asztalon húsz centiméterrel távolabbra, a B pontba, ak­kor a tárgyat vagy föl kell vennünk, és át kell tennünk, vagy oda kell tolnunk, vagy az asztalt kell megdönte­nünk, hogy a tárgy átcsússzon a B pontra. A tárgy át­kerülését A pontból B pontba ily módon tudományos törvényekkel lehet magyarázni. Fizikai erő mozdította el. De mi van akkor, ha a tárgyat PSZI-ERŐ mozdítja egyik pontból a másikba? Mi történik, ha valaki azt akarja, hogy a tárgy az egyik pontból a másikba menjen anélkül, hogy fizikai erőt használna bárki? Ilyenkor az egyetlen lehetséges magyarázat a “pszichokinézis" jelensége, ami­kor is a tudat hat az anyagra úgy, hogy ez ellentmond a természettudományos törvényeknek.
Néhány embernél a pszichokinézis igen természete­sen és könnyedén jelentkezik, gyakran az erő létrehozó­jának legnagyobb bosszúságára. Jártam olyan szobában, ahol a tárgyak szó szerint röpködtek, aztán nagy csatta­nással leestek, és halálra rémítettek minden jelenlévőt. Így el is jutunk rögtön a kopogtató szellem jelenségéhez. Ez a szörnyűséges okkult barom általában akkor jelentke­zik, ha gyerekek vannak jelen, és tárgyakat dobál sze­szélyesen a szobában, de gyakran bemutatja a levitációt is. Jó példa ez arra is, hogy a megfelelő ellenőrzés hiá­nya hogyan teheti veszélyessé vagy elfecséreltté az egyébként hasznos erőt. No de képzelje csak el, hogy mi lenne, ha ön uralni tudná azokat a tárgyakat!
Hányszor próbált könnyedén papírgombócot dobni a néhány lábnyira álló sekély szeméttartóba, és hányszor sikerült elsőre? Olyankor meglepődött? Ha nem, próbálja ki, hányszor sikerül a telitalálat tíz próbálkozásból. Gyakran előfordul, hogy amikor oda sem figyelünk, akkor találunk nagyon is pontosan a célba. Meggyőződésem, hogy az ilyenkor működő erők a pszihokinézissel vannak kapcsolatban. Ön talán csöppet sem jó célba dobó, de tudat alatt akarja, hogy az a papírgalacsin beletaláljon a kosárba. Így talán megérti, hogy egyes sportújságírók nem pusztán az ékesszólás kedvéért írnak bizonyos labdajátékosok “mágikus" képességeiről. Amiről írnak, az lényegében a sportoló erőteljesen fejlett PSZI-EREJE, amelyhez persze egészséges testi ügyesség is társul.
Szinte naponta hallunk a világ valamelyik részéből valamiféle emberfölötti teljesítményről. Egy férfi kiesik a repülőgépből, és életben marad, egy anya szétfeszíti a tíz láb hosszú vérengző cápa állkapcsát, és megmenti a kislányát. Ezek az emberi akaraterő megdöbbentő teljesítményei, amelyek megközelítik a lehetetlent. Ez a PSZI-ERŐ.
Amikor az Amazon őserdejében jártam, tanúja voltam egy amerikai indián döbbenetes ügyességének. Öregember volt, akit híres vadászként tiszteltek. Ruhát alig viselt, és legbecsesebb kincse egy bambuszból készült fúvócső volt, amelyből mérgezett nyilakat lőtt ki, így ejtett apróvadakat élelemnek. Nagyon vallásos volt, a keresztény misszionáriusok tanai szépen megfértek a fejében törzsének hitével, és az istenét úgy hívták, “Iszeke", azaz “hiszek egy". A kis ember ügyességét eleinte nem sokra becsültem, normális, mindennapi ügyességnek tartottam, amelyet megtanult, hiszen a törzse ennek köszönheti fennmaradását. Csak amikor megtudtam, hogy az öreg vak, akkor értettem meg, mekkora is a PSZI-ERŐ az emberben. Ön még sohasem csodálta, amikor egy vak ember átment a forgalmas úttesten, lement a lépcsőn, és megállt a járda szélén? Néhányan ilyenkor, hatodik érzékről beszélnek. Az ilyen megfogal­mazás semmitmondó. Az ilyen embernek igen fejlett és gyakorlati PSZI-EREJE van.
A varázsvesszővel való kutatás szintén a PSZI igen fejlett formája. Ausztráliai látogatásomkor meghökken­tett, hogy milyen sokan hisznek ebben. Ennek az oka természetesen a szükség. Ausztráliában vannak a világ talán legszárazabb területei, és az emberi élet a fúrott kutaktól függ. Még a legjózanabb gondolkodású farmer sem talál semmi kivetnivalót abban, ha hív egy szak­embert, aki Y alakú bottal próbál vizet találni. De pró­báld csak megmagyarázni annak a farmernak, hogy ez nem más, mint a paranormális egyik megnyilvánulása, majd megmondja, hová menj a rossz szövegeddel! Hoz­záteszem, én meglehetősen jövedelmezően kutattam ara­nyat varázsvesszővel egy, a csőd szélén álló társaság számára.
A legjobb családi doktorok - bár ők lennének az utolsók, akik elismernék - általában született gyógyí­tók. A legtöbbjük éppen olyan jól gyógyítana számos betegséget akkor is, ha nem járt volna orvosi egye­temre. Sajnos ennek az elméletnek számos hívét tartják különös vagy habókos embernek. Aztán félnek is a “lelki gyógyítás" címkétől, ami pedig csupán azt jelenti, hogy PSZI-ERÓT használnak a betegség meghatározásánál és gyógyításánál.
Tudok egy angol rendőrről, akiből csodás gyógyító lett Délnyugat-Angliában. Azért szerelt le, mert olyan sok rendőr ment hozzá a bajával, hogy nem maradt ideje az eredeti munkájára. Másodpercek alatt meg tudta ha­tározni a betegséget, aztán legalább olyan gyorsan meg is gyógyította úgy, hogy a kezét a beteg fejére tette, majd végighúzta a gerincén. Bár a gyógyító erő egyesek­ben erősebb, mint másokban, fejleszthető, és az öngyó­gyítás széles körben elterjedt és gyakorolt művészetté vált.
A PSZI egy másik formája, amely sok embert segí­tett szembenézni a halál elkerülhetetlen konklúziójával,
a testen kívüli (vagy halálközeli) tapasztalat és a rein- karnáció lehetősége. Akik szembenéztek vagy, szembe- néznek a halállal, vigaszt és belső boldogságot találnak azoknak a rendkívüli embereknek a tapasztalataiban, akiket klinikai halottnak nyilvánítottak, de később föl- éledtek.
Amikor Pat Phoenix brit színésznő rákban haldoklott, lelki szenvedését nagyon megkönnyítette, hogy hallott történeteket a halál utáni életről, értesült azoknak az élményeiről, akik beléptek már egyszer a félhomályos zónába, de visszatértek. Ezek az élmények világították be Rock Hudson utolsó napjait is.
Ezen a területen számos kutatást végeztek, és a legtöbb egy, az eddiginél boldogabb létezésről tudósit a testen kívüli élményt egyébként nemcsak az említett kategóriába tartozók, de a tökéletesen egészséges emberek is megélhetik. Ez az asztrális utazás egyik formája a lélek elhagyja a testet. Kissé kísérteties, de izgató élmény úgy lenézni a testünkre, hogy tudjuk: kiléptünk belőle. Milyen csodálatos lenne, ha így tudnánk utazni pillanatok alatt, és felkereshetnénk a világ másik végén élő barátainkat! És sokkal olcsóbb is a repülésnél.
Hányszor lépett már be egy szobába vagy más helyiségbe úgy, hogy tudta, valamikor járt már ott? Nagyon csodálkoznék, ha ön, ennek a könyvnek az olvasója nem tapasztalta volna még a déja vu élményt, azaz, hogy “én már jártam itt". Ennek az egyik magyarázata hogy ön a jövőbe lát. Ön látta már a jövőt, és amikor a fizikai teste is tapasztalja azt, amit telepatikus szelleme már látott, ön azt hiszi, hogy járt már az adott helyen Szerintem szellemünknek annyira erős telepatikus energiahulláma van, hogy a fény sebességénél gyorsabban képes legyőzni távolságokat. Képzelje csak el, milyen lenne, ha ezt irányítani tudná! Kitiltanák a Wall Street-ről csakúgy, mint a tokiói tőzsdéről és a londoni City-ből, valamint a világ minden lóversenypályájáról és kaszinójából. De gondolja csak meg, hogy addig hogy élvezné!
Mindeddig csupán a PSZI néhány, nyilván önnek is ismerős aspektusát érintettem. Ennél sokkal több van, és szólok is róluk a következő fejezetekben, de pillanat­nyilag csupán azt szeretném, ha elhinné - ha eddig nem hitt is benne -, hogy ezekben az erőkben kell len­nie valaminek. Gondoljon csak vissza, hányszor történt az ön életében valószínűtlen vagy megmagyarázhatatlan dolog. Mert azt szeretnénk elérni, hogy ön is meg tudja ismételni azokat az élményeket, amelyeket hasznosnak és kellemesnek érzett. Ha ezt eléri, megzabolázta a PSZI­EREJÉT. Ám gyakorolnia kell, és rugalmasan és tolerán­san kell fogadnia azt, ami történik. Ha kizárja egy bizo­nyos fajta PSZI-jelenség megtörténésének lehetőségét, azt kockáztatja, hogy az összes lehetőséget kizárja. A PSZI-fejlődés legfontosabb tényezője a nyitott, befo­gadóképes elme.
És most szeretném, ha válaszolna a következő kér­désekre. Gondolkozzon rajtuk, és legyen őszinte önma­gához. A lehetséges válaszok: “Igen", “Nem biztos" és Nem.
1. Hisz abban, hogy a PSZI-gyógyítás valóban lehet­séges?
2. Valóra válnak néha az álmai?
3. Hisz ön Isten létezésében?
4. Ön szerint lehetséges a telepátia emberek között?
5. Szokott-e néha ihletet meríteni a Bibliából?
6. Hisz-e a halál utáni életben?
7. Járt már szeánszon?
8. Megrémülne, ha a halálát jósolnák?
9. Lehetségesnek tartja-e, hogy más bolygóról jött lé­nyek meglátgassanak minket?
10. Elhiszi-e, hogy az ESP és a telepátia valóban lehetsé­gesek?
11. Hiszi-e, hogy szellemeket vagy jelenéseket valaha is tudományosan dokumentálni fognak?
12. Kérte-e már valaha jós tanácsát?
13. Gyakran olvas csillagjóslatokat?
14. Történtek-e önnel olyan különös dolgok, többek voltak a véletlennél?
15. Úgy véli-e, hogy önben vannak titkos erők?
ÉRTÉKELÉS. Adjon magának 2 pontot minden Igen válaszért, 1 pontot minden, Nem biztos" válaszért 0 pontot minden “Nem" válaszért. Adja össze az így kapott pontokat.
14 vagy ennél több pont azt jelenti, hogy önt érdeklik az okkult jelenségek, elfogadja a létezésük lehetőségét. Mindenesetre ön nyitott a paranormális jelenségek- kel szemben, ha nem is érintik közelről.
20 pont azt jelenti, hogy ön igazi hívő. Az az ember, aki megtapasztalja a dolgok misztikus oldalát. Ön nem csak toleránsabb az átlagosnál, de valószínűleg a tapasztalatai is erőteljesebbek. Az ön számára például a szerelem eget, földet rengető élmény.
A magas pontérték ennél a kérdéssornál azt jelzi, hogy önnek vannak rejtett képességei, csak ki kell próbálnia. Az igen alacsony pontszám viszont jobbára azt jelzi, hogy - mivel nem hisz eléggé, önmagát gátolja -- csekélyebb eredményt ér el, mint ha véletlenül próbálkozna.
Ha 14 pontnál kevesebbet ért el, ön még nem eléggé nyitott ahhoz, hogy higgyen a PSZI- jelenségekben. De azért ne adja föl. A tény, hogy olvasni kezdte ezt a könyvet, jó jel: ön immár hajlandó megvizsgálni a témát, megpróbálkozni vele.
De akár magas, akár alacsony a pontszáma, ha hisz a lehetőségben, akkor velem van végig, és én megtanítom mindarra, amit. én tudok. Lássunk hát munkához nyomban, és közös erővel érjük el, hogy ön másként, jobban értse az életet! Ugyanabban hiszünk, egyforma tehetség lakik bennünk. Önnek csupán egy kicsit fejlesztenie kell a magáét!
 
Végzet és vérség
 
Szerintem minden emberben van valami jóra használ­ható tehetség. A gond csupán az, hogyan ismerjük föl a sajátos tehetségünket, és hogyan hozzuk ki belőle a leg­többet. A PSZI-ERŐ segíthet ebben önnek, ebben a fe­jezetben azt is elmondom, hogyan.
Ám először is hadd nyugtassak meg mindenkit, hogy senkinek sem kell elveszítenie a reményt vagy el­kedvetlenednie, ha a jelen körülményei között úgy érzi, csapdában van és képtelen előrejutni. Azt se higgye senki, hogy ha nem született grófnak, nincs számára esély. Én hiszek a sorsban, de abban is, hogy a sors és a végzet összefügg, és hogy az ember képes irányítani a végzetét.
Vegyük például a természetet: ön szerint miért kü­lönleges a méhkirálynő? Öröklött tulajdonság volna? Nem, a kasban minden lárva egyforma. A királynővé fejlődő lárvák azért lesznek mások, mert pempővel táp­lálják őket különleges sejtekben, ha ez nem lenne, olya­nok lennének, mint a többi dolgozóméh. Természetesen mi sem születhetünk mind hercegeknek, de kifejleszthe­tünk rendkívüli tulajdonságokat, mint a méhek, ha jól képezzük, és megfelelő információval tápláljuk szunny­adó tehetségünket. Nem mindenki zseni, nem minden­kiből lesz szupertehetség, de a kis előrehaladás is több a semminél, az is önbizalmat adhat a továbbiakhoz. És azt se feledje, hogy az embereknek megadatott egy olyan rendkívüli dimenzió, amely rovaroknak és az állatoknak nem. Választhatnak. Befolyásolhatjuk végzetünket. Rajtunk áll, hogy különlegesek legyünk.
Tehát ha ön nem született bele egy boldog dinasztiába, attól még végzetévé teheti, hogy boldog legyen, sőt előjogokra is szert tehet azáltal, hogy fejleszti a képességeit. Elvégre sokkal kielégítőbb a tudat, hogy mindent a saját erejéből ért el, nem születése véletlenének köszönheti. Arról is biztosítani kívánom, hogy amennyiben sikerül sikeresen megalkotnia saját végzetét előbb-utóbb össze fog futni a született arisztokratákkal is. Ki gondolta volna, hogy egy olyan szerény származású fiú amilyen én vagyok, egyszer majd hercegek estélyeire jár? Ezt nem azért mondom, hogy dicsekedjek, csak meg akarom világítani, hogy miről van szó. És ehhez csupán az extra tudás, annak alkalmazása, valamint a nyitott és befogadó képes elme szükséges.
Másként fogalmazva: tekintse a PSZI-ERŐT elsajátított készségei egyikének. És ha teljes mértékben ki- használja mindazokat az előnyöket, amelyekkel jár, ló-hosszal meg fogja előzni azokat, akik nem élnek vele
És ne féljen beszélni PSZI- képességeiről és érdeklődéséről másokkal. Ne aggassza, ha kissé különösnek vagy ijesztőnek fogják tartani; számos fölöttébb sikeres és elismert emberről terjedt el ilyen vélemény. Arról is biztosíthatom önt, hogy a világ legtekintélyesebb uralkodói családjának, a Windsori Királyi Háznak legkiemelkedőbb tagjai igen erősen hisznek a PSZI-ben. Mi több, odáig is elmegyek, hogy kijelentem: Anglia soron következő királya - ha még nem is gyakorló spiritualista - megmártózott már a spiritualizmusban, annak ellenére, hogy rendhagyó életfelfogása nem éppen elismerő sajtóvisszhangot váltott ki.
Károly herceg lelkiekben igen gazdag ember, akinek rendkívül nyitott és fogékony a gondolkodása. Kész föl-fedezni csöppet sem konvencionális területeket, annak ellenére, hogy a közéletben betöltött szerepe nagyon is konvencionális. A hercegnek az új eszmék befogadására és a kozmikus erők elismerésére való készsége igencsak alkalmassá teszik őt az olyan mutatványok bemutatására, amilyen a fémhajlítás vagy a telepátia.Károly herceg szerint az embernek a boldogságot és a békességet önmagában kell keresnie. 1986 májusában kanadai favágók és ottani üzletemberek előtt tartott be­szédét világszerte idézték. Így szólt a sok ezres tömeghez Brit-Kolumbia szívében:
“Úgy érzem, az emberiség lel­kének mélyén tükröződik - akár a tükör vagy a tükör­sima tó felszínén - a mindenség szépsége és harmóniája. Ám ezt a tükörképet igen gyakran fodrozzák vagy ho­mályosítják el megmagyarázhatatlan viharok. Szerintem igen sok függ attól, hogy az egyes emberek hogyan is­merik meg és tudatosítják magukban ezt a bennünk élő tükörképet. Kötelességünk a gyermekeinkkel szemben, hogy tudatosítsuk bennük ezt a tükröződést, mert hitem szerint csupán e tükörkép külső megnyilvánulásainak segítségével remélhetjük valaha is elérni ezen a világon azt a békét, amelyet valamennyien áhítunk. Meg kell próbálnunk művészetté tenni magát az életet még ak­kor is, ha mindig is rettenetes küzdelem marad."
Köztudomású, hogy Károly hercegre nagy hatást gyakorol Sir Laurens van der Post. A nyolcvanas évei­ben járó Sir Laurens és a trón ifjú örököse között mély misztikus kapcsolat van. Olyan ez, mint egy igen gazdag nagyapa-unoka kapcsolat, és rendkívül fontos mindket­tőjük számára, különösen pedig Károlynak azóta, hogy az IRA terroristái brutálisan meggyilkolták szeretett “bácsikáját", az idős államférfit, hord Louis Mount­battent.
A dél-afrikai író és filozófus, Sir Laurens London­ban él. Az idős ember otthonát a herceg fotói és festmé­nyei díszítik. Sir Laurens komolyan érdeklődik a keleti vallások, különösen a buddhizmus iránt, ám közös ér­deklődési körükbe tartozik a fizika és a pszichológia is. A guru azt állítja hercegi tanítványáról, hogy Károly a maga fejével gondolkodik, nincs szükség rá, hogy a “mester" mutassa meg neki az utat.