Nemere István: Az akarat energiája (Tvr-hét 1997/14)

A tudósok sokáig úgy nevezték: Kulagina-effektus. Mert laboratóriumi körülmények között Nyina Kulaginánál tapasztalták először, hogy mire lehet képes valaki az addig ismeretlen belső energia révén. A pszi-energia (mert arról van szó) létezését a tudósok egyik tábora még ma is tagadja, mások viszont már kísérletek sorát folytatták vele. Ebből is nyilvánvaló tehát, hogy ismét a szokásos helyzettel kerülünk szembe: a vaskalaposok lesöpörnének az asztalról valamit, amit az ismeretlenre is nyitott kollégáik szívesen vizsgálnak, hogy megismerjék és az emberiség hasznára fordíthassák. Mert ha valamilyen jelenség nem is magyarázható, azért ha tapasztalható, netán mérhető is; akkor az része a világunknak. Nyina Kulagina egyszerű orosz asszony volt, akire felfigyeltek a tudósok. Ez akkoriban történt, amikor még létezett a Szovjetunió, és a felső vezetés olyan titkos fegyverre akart szert tenni, amellyel könnyen bevehették volna az ellentábort, leginkább az Egyesült Államokat. Ugyanilyen kísérleteket az USA is végzett, némi késéssel. A titkos fegyver a paranormális képességű emberek tudásában rejlett. Ezért hát valamennyiüket különféle laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá. Kulagina asszony 1970-ben került először ilyen laboratóriumba, de csak jó másfél évtizeddel később szivárogtak ki az ottani eseményekről szóló hírek. Kulagina nagyon erős pszichikai erővel rendelkezett. Arról azonban még ő maga sem tudott, mi mindenre tudja használni ezt az erejét. A laboratóriumban döbbent rá, hogy voltaképpen milyen meghökkentő dolgokra képes, ha a benne rejlő óriási pszichikai erőt koncentrálja. A pszichokinézis terén verhetetlen volt. (Pszichokinézisnek nevezi a tudomány azt, amikor valaki gondolati úton képes mozgatni a tárgyakat, anélkül, hogy hozzájuk érne.) A kísérletek jó részét filmre vették, és e felvételek később külföldre is elkerültek. Innen értesült róla a világ, hogy Kulagina dobókockákat, üres poharakat tolt el magától vagy húzott maga felé úgy, hogy mintegy hetven-százhúsz centiméterre ült azoktól, tehát kézzel semmiképp nem nyúlhatott hozzájuk. Képes volt elválasztani a feltört tojás sárgáját a fehérjétől anélkül, hogy a kezét akár csak kinyújtotta volna a tojás irányába. Aztán utasításra ismét összekeverte a fehérjét a sárgájával, megint csak fizikai ráhatás nélkül. Másik kísérlet során akaratával irányította a villanyáramot, vagyis ha azt akarta, hogy aludjon ki a lámpa, hiába volt bekötve a hálózatba, az áram nem jutott el az izzószálig. Vajon miként viselkedett Kulagina asszony szervezete az effajta kísérletek során? A több óráig tartó kísérletsorozat alaposan megviselte. Majdnem két kilót veszített testsúlyából. A kísérlet csúcspontján - amikor akaratát és elméjét arra összpontosította, hogy elmozdítson valamit - a testére erősített elektródák azt jelezték, hogy a szívverése a szokásos és átlagosnak számító percenkénti hetvenről felgyorsult akár kétszáznegyvenre is. Közben sokkal több oxigént fogyasztott és az agyhullámai is megerősödtek. A teste körül mért mágneses mező (ami egyébként mindenki körül mérhető) a pszichikus erő kifejtésekor a szokásos többszörösére nőtt. Amikor a mérhető szervezeti reakciók elérték a csúcspontot, akkor mozdultak meg körülötte a tárgyak, ilyenkor következett be a fizika alapszabályainak ellentmondó "csoda". Ami, persze, nem csoda, legfeljebb olyan fizikai jelenség, amelynek alapjait a tudósok még nem foglalták törvénybe. A pszi-energia, ez a különös mentális (agyi) és fizikai erő minden emberben megtalálható, ha eddig nem is kutatták kellően, s ezért nem igazán ismerték "hivatalosan". Ez is azt bizonyítja, hogy bennünk és körülöttünk nagyon sok, máig ismeretlen erő működik, képességeink sokkal kiterjedtebbek, mint hinnénk.